E. J. 25 éves nő előzetesen mobiltelefonon jelentkezik, időpontot kér, nagyfokú szorongásról, pánikról panaszkodik.
A megbeszélt időben érkezik. Mikor meglát, lehajtja a fejét, csendben jön fel utánam a lépcsőn.
Ruháját javaslatom ellenére nem akasztja fel, egy székre teszi csak le az előszobában. A rendelő előtt megáll. Kérem, hogy menjen be. Megkérdezi, hogy hova üljön, az ágyra? (Az a legalacsonyabb.) Majd helyet foglal a fotelban, szinte leroskad. Később sem helyezkedik el kényelmesen, inkább a fotel szélén ül.
A beszélgetés alatt többnyire lehajtott fejjel beszélt, még ha fel is emelte a fejét, a szoba berendezését nézte, nem nézett a szemembe. Az interjú vége felé már többször emelte fel a fejét, kicsit oldódott, csökkent a szorongása.
Kifejezetten szép arcú, halovány bőrű fiatal nő, egyszerűen, de ízlésesen, csinosan öltözködik.
Gimnáziumi évei alatt pánikbetegséggel kezelték, Zoloftot és Ataraxot szedett. 1 évig szedte, utána abbahagyta, mivel panaszai szűntek.
Az ELTE-n filozófia-német szakon végzett. Közben próbálta szorongásait homeopátiával gyógyítani, Reiki-klubba járt, agykontroll tanfolyamra iratkozott be, de mindegyiket abbahagyta, mert nem volt kitartása, illetve mert nem jelentkezett már korán a terápiás hatás.
Feszült, ha emberek között van. „Inkább kiugrik az ablakon, minthogy ki kelljen állni, inkább abbahagyja, mielőtt elkezdte volna.”
A legerősebb rosszullétei a buszon jelentkeznek: Mikor felszáll a buszra, alig kap levegőt, elzsibbad a keze, elgyengül, nem tud továbbmenni, azt hiszi, mindjárt meghal.
A rosszullétek előtt feszült, egyre feszültebb lesz, aztán jönnek a testi tünetek, melyek 3-4 óra hosszat állnak fent.
Ezek pár hete jelentkeztek, és most emiatt fordult pszichiáterhez. Este már régóta nehezen alszik el, és nagyon nyugtalanul alszik, sokszor felriad.
Előfordul, hogy órákig nem kap levegőt. Volt már, hogy két hétig szinte semmit nem tudott aludni, csak feküdt az ágyában.
16 éves korában, főleg vonaton kezdett erősödni a szorongásos dolog. Gyűlt-gyűlt, aztán nagyon kiborult, haza utazott. A vonaton volt nagyon-nagyon rossz.
Kis faluból nagyvárosba került. Nehéz volt elszakadni otthonról, megfelelni a szobatársaknak. Nem tudták úgy ruházni. Kisebbségi érzése volt. Nagyon tapasztaltak voltak.
A gimnáziumban megtetszett egy tanár. Ő mindig ábrándozó típus volt. Félt, hogy látja rajta, hogy tetszik neki.
Kijárta a gimnáziumot, „úgy járta ki”. Végül pszichiátriai szakrendelésre küldték. Negyedikes korában volt a nagy kiborulás. Hiába próbálta elmesélni, aki nem volt benne, úgysem érezte.
Egyetemista korában volt egy srác, azt mondta, ők lelki testvérek Aztán egyszer azt mondta: Mi az a kis szorongás a gyomorfekélyhez képest? Akkor nagyon csalódott benne.
