Első pszichoterápiás interjú: K. P. 29 éves fiatalember – 1 .rész

K.P. 29 éves fiatalember mobiltelefonon kér időpontot, kezelésre szeretne jönni. A felajánlott időpontot elfogadja.
Előbb érkezik, udvariasan bocsánatot kér.

Megérkezéskor elég határozott, kissé merev. Mintha egy fal lenne köztünk, de ez nem a szorongás fala, tartózkodó, aki nem egykönnyen mutatja ki az érzelmeit, szögletes, megközelíthetetlennek tűnik. Pedig kissé selypít, kedvesen beszél, kissé feminin.

A kérdéseimre készségesen, udvariasan válaszol, még akkor is, ha kellemetlen emlékeket hoznak fel. A kezelésben motivált. Pénzügyi ás számviteli szakon végzett főiskolán.

Gyomorszájgörcsöt, szapora szívműködést panaszol, mely a munkahelyre érve erősödik. Ez reggel 9-től este 5-ig jelentkezik mikor dolgozik, van, hogy egyfolytában, általában 2-3 óra hosszat tart. Gyengeség, zsibbadás, ájulásérzés jár vele. Ilyenkor nagyon türelmetlen. Ezek a tünetek 3 hónapja felerősödtek, mostanra már elviselhetetlenné váltak, ezért döntött úgy, hogy életében először pszichiáterhez fordul.

3 éve kezdtek bele ketten fiatalok egy vállalkozásba, eleinte nagyon nehéz volt, akkor sokat szorongott, de mostanra már bejáratódott. Ingatlanokkal foglalkoznak.

Előtte két évig a Budapest Bankban volt. Ott kezdődtek jelen panaszai. Kezdetben is a munkaidő alatt kezdődtek a gondok. Egyértelműen munkahelyi gondoknak tudja be betegsége jelentkezését.

Anyja óvónő volt, a páciens 23 éves korában meghalt. Elszenvedett egy agyvérzést, majd az arra kapott gyógyszereket nem bírta a mája, abban halt meg, mondja. Más ok nem volt – kérdezem tőle – a máj nem készül ki olyan könnyen.

Ekkor mondja meg különösebb vonakodás nélkül, hogy anyja utolsó éveiben inni kezdett, töményet. A mája nem bírta, májelégtelenségben halt meg. Furcsa, hogy ezt miért kellett egy orvos előtt is titkolni. Rögtön fel is menti anyját, anyja apjával való problémái miatt kezdett el inni. Majd rövidesen rátér arra, hogy ő nem iszik.

A páciens késői gyerek volt, anyja 42 éves korában szülte. Már gyerekkorában sokat izgult miatta, nehogy valami baj legyen vele. 3 testvére van, a legkisebb korkülönbség 13 év, így egykeként élhetett. Ezt is, mint pozitívumot fogalmazza meg. Meglepődök, hogy ezt is jónak tartja.

Akkor szorongott, mikor anyja elkezdett betegeskedni. 8 éves lehetett, mikor az agyvérzés történt

Ezt követően anyjának kb. évente egyszer kiugrott a vérnyomása. Ekkor kétségbeesetten ő hívta az ügyeletet. Volt, hogy az orvos nem akarta kórházba vitetni az anyját, akkor ő hívta ki a mentőket.

Mikor anyja otthon betegeskedett, mindent ő csinált. Halála előtt anyja hányt 4 évig. Ekkor a páciens jóban lett a körzeti orvossal. Mikor hazament, és anyja feküdt, tudta, hogy újabb rosszullét történt. Anyja mellett nagynénje (és egyben keresztanyja) nevelte, neki nem volt gyereke. Nagynénje 14 éves korában meghalt.

Szépen beszél róla. Nem tudom, a valóságban milyen volt ez a gyerekkor, de ő csak jót mond a család nőtagjairól. Anyja, keresztanyjáék kényeztették. Mindig szabad keze volt. Keresztapja mogorva volt, valami miatt nem lehetett gyerekük. Rászólt, ha valami nem tetszett neki. Eleven gyerek volt.

A bejegyzés kategóriája: pszichoterápia
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.