Nagynénje az utolsó évben már sokat betegeskedett. Mellrákja volt az utolsó 4 évben. Kihullott a haja, az egyik, majd a másik mellét is levágták.
Nem gondolta, hogy meghal, míg anyja halálától állandóan félt. Itt az állandó szóra figyelek fel. Borzasztó lehetett állandóan a szeretett személy életéért aggódni, és ebben nőni fel.
Egy ízben, mikor hazament, anyja ott feküdt az ágyban. Nem beszélt, azt mondta, pisi. Kivitték, eldőlt, ez volt az utolsó otthoni mozdulat. 23 éves korában halt meg az anyja.
Hiányzik egy kis család. Meglepődök: ennyi szörnyűséget élt át gyerekkorában, és ilyen szépen fogalmaz. Jó lenne, ha élnének anyuék. Valahol tudta, hogy korábban meg fognak halni, mint ő felnő.
Álmairól beszél, melyeket többször álmodott. Az egyik: ment a WC-re, kinyitotta az ajtót, anyja kibukott rajta.
Gyerekkorában volt egy zuhanós álma: sötétben esett, mire leért, felébredt. Még ez a szerencse, mondja.
A másik álom szereplője egy férfi volt, és magára lökte az ajtót. Keresztanyjának sötét szemüvege volt, hasonló volt ez az alak, de nem ő volt. Csöngettek, mikor nyitotta volna az ajtót, felülről rádőlt.
Beleborzongok, mint egy rémálom, ahogy hallgatom ezt is az előző után, elkezdek szorongani. Zavarba jövök, hogy kérdezzem–e tovább, nem túl nyomasztóak-e ezek az emlékek.
De ő készségesen folytatja. Ez az álom 15 éves koráig tért vissza. Aki e mögött az ajtó mögött állt, rossz lehetett. Ezek szerint őt is nyomaszthatta ez az álom. 14 éves korában halt meg a nagynénje, ezután maradtak abba az álmok? – kérdezem. Meglepődik. Tényleg.
Úgy tűnik, a szorongás valamikor gyerekkorában kezdődhetett, mikor 8 évesen egyedül kellett nagy beteganyja gondozását a vállára vennie.
Apja raktárvezető volt. Robbanóanyagot raktároztak. Később vett egy telket, ott volt sokat. A páciens vele nem szokott beszélgetni, nem közeledett hozzá, nem kedvelte. Eszembe jut, hogy keresztapját, a család másik férfi tagját sem kedvelte.
Apja csak este jött haza, és olyankor lefeküdt. Nagyon magának való volt. Felesége halála után közeledett fiához. Inkább anyja vitte programokra. Apja mindig azt mondta, hogy anyja elkényeztette.
Hányszor meggondolták, hogy kislányt akarnak, és akkor jöttem én. Itt fájdalmasan elhúzza a száját. Megsajnálom. Mintha önmagát hibáztatná, miért nem tudott ennek a vágynak is eleget tenni?
Apja 8-9 éves koráig elvitte a munkahelyére. Fölvitte a bányába. Aztán egy ideig nem vitte magával. Sokat volt a telken. Ekkor kezdődött anyja betegsége.
Mikor anyja meghalt, akkor jött vissza. Ritkán találkozik vele. Tavaly karácsonykor találkoztak utoljára. Egy évvel anyja halála után összevesztek, azóta nem keresi sűrűn. Terhes a találkozás vele. Elkezdi anyját ócsárolni, hogy dugi ivó volt, és hogy kikkel volt szexuális kapcsolata. Ő ezt nem hiszi el. Ő nem hallotta, hogy veszekedtek, észre sem vette.
Bátyja katonaság után nem akart visszamenni szüleihez. Úgy tűnik, nevelői betegségével járó összes teher az akkor még nagyon fiatal páciensre hárult.
Legidősebb bátyját apja egy időre kitagadta, olyan nővel jött össze – cigánnyal. Később meglett az esküvő. Ő anyjával elment, apja nem.
