Énünk életünk folyamán szinte észrevétlenül, de folyamatosan változik.
A pszichoterápia hatására ez az alakulás felgyorsul, és a kívánt irányba történik, a harmonizálódás irányába.
A pszichoterápiás kapcsolatnak biztonságos tárgykapcsolatnak kell lennie. Kernberg írta le a tárgykapcsolatok struktúráját. Meghatározta az egyes struktúrák integráltsági szintjét. Véleménye szerint a szelf és a tárgykapcsolatok struktúrái egymással szorosan összefonódva fejlődnek. A biztonságos tárgykapcsolat (jó esetben ilyen a pszichoterápiás kapcsolat) biztosítja a szelf koherenciáját, a szelf autonómiáját – ide tartozik a leválás és a szembenállás -, a szelf önszervező képességét, és a másikhoz való kötődést. A biztonságos tárgykapcsolat eredménye a fejlett identitás, a jól szabályozott affektus kontroll, önértékelés, az adaptív irányító és cselekvőképesség.
Tehát a szelf funkciói kapcsolataink eredményeképpen változnak, fejlődhetnek. Kapcsolataink rendkívül fontosak. Míg gyermekkorban nem tudjuk ezeket szabályozni, felnőttkorban már befolyásunk van rájuk. A pszichoterápiás kapcsolat kiemelt jelentőségű, célja az én további fejlődése, erősödése, strukturálódása. Jó, ha a pszichoterápiás kapcsolat nem kizárólagos. Jó, ha több közeli, megbízható kapcsolata van, vagy alakul a pszichoterápia alatt a kliensnek. Ezek a kapcsolatok megtartják, illetve a jövőben az én további fejlődését biztosítják. A pszichoterápiás kapcsolatnak katalizátor szerepe lehet, próbálja fejleszteni a kliens kapcsolati hálóját, döntően indirekten, hogy az egyén érezze meg annak szükségességét, és fejlessze, újítsa meg kapcsolatait.
Egyben a pszichoterápia érdekelt a kapcsolatok helyreállításában, alakításában, hogy azok a kliens számára adaptívak legyenek, olyanná váljanak.
