A kényszerbetegség pszichoterápiájáról
A kényszerbetegség kialakult feltételes ént feltételez, emiatt 6-7 éves kor előtt nem fordul elő kényszerbetegség. A kényszerbetegség vezető elhárítása a reakcióképzés.
A kényszerbetegségben jelenlévő kényszerek a tanuláselmélet szerint a szorongásra adott, tanult, aktív magatartásformák. A pszichoanalízis szerint a kényszerbetegség keletkezése az anális fázisra tehető. A tudattalan konfliktus kapcsolati eredetű, genitális impulzus és a felettes én tilalma között van, szorongást eredményez.
A kényszerbetegség pszichoterápiája alatt a pszichodinamikát meg lehet beszélni a klienssel, jó, ha a pszichoterápia lehetővé teszi a kényszerbetegség dinamikájának megértését.
A kliensek sokszor nem emlékeznek gyermekkorukra, vagy nem tudják, milyen a jó gyermekkor, és ezért jónak mondják gyermekkorukat, problémamentesnek. Másrészt a kényszerbetegség, de legalább a hajlam genetikusan is öröklődik, és valóban lehetséges, hogy az öröklött gének, és/vagy esetleg kényszeres szülői minta eredményeként még akkor is, ha gyermekkori traumatizáció nem volt, a kényszerbetegség meg tud jelenni.
A pszichoterápiának nem célja a pszichodinamika belemagyarázása, nem célja a pszichoterápiának, hogy erőszakkal azért is patológiát találjon a kliens gyermekkorában. A pszichoterápia célja elsősorban a teherbíró kapcsolat, az együttműködés, a kliens kísérése, megértése, önállóságának fejlesztése.
