A kényszerbetegség pszichoterápiájához alaposan ismerni kell a kényszerbetegség pszichodinamikáját. A pszichoterápia során fontos, hogy a kliens panaszait, megnyilvánulásait el tudjuk helyezni, tudjuk, vagy legalább sejtsük és a pszichoterápia alatt ki tudjuk deríteni a klienssel közösen a panaszok hátterét.
Ha a kliensnek lehetősége van a pszichoterápia során rálátni panaszai hátterére, ha módja van megérteni a pszichoterápia alatt betegségének mozgatórugóit, törvényszerűségeit, motiváltabb a változtatásra.
A kényszerbetegekkel, hasonlóan a többi lelki-betegségben szenvedő klienshez, meg lehet osztani gyanúnkat a gyermekkori traumatizációra.
Úgy gondolom, szülőként mindannyian követünk el súlyos hibákat a gyermeknevelés terén, miközben a legjobbat akarjuk gyermekünknek. Nem sikerül sajnos tökéletes gyermeket nevelni, és egyáltalán nem biztos, hogy gyermekünk végül boldog lesz. Nehéz a körülményekkel szembe menni, rendkívül nehéz körülmények közepette pedig a szülő sokszor nem tudja megadni azt a biztonságot, amit a gyermek igényelne, és így a gyermek sérül. Tehát a pszichoterápia alatt biztos előkerülnek a szülők hibái, mint a kényszerbetegség lehetséges oka, előidézője, de fontos, hogy ez ne vádlás legyen, és a szülőt felmentsük, aki szintén a körülmények áldozata.
A pszichoterápia inkább a kapcsolatok rendezését szolgálja, és nem a felesleges szembenállást.
