Ha egy pszichiátriai diagnózis divatba jön, azaz elkezdik behatóan tanulmányozni, a figyelem középpontjába kerül, sűrűn emlegetik. Ez azzal a veszéllyel is jár, hogy azt a pszichiátriai diagnózist, jelen esetben a borderline személyiségzavar diagnózisát sűrűbben, könnyebben fogják megkapni a pszichiátriai betegek.
A borderline személyiségzavar, mint a többi személyiségzavar is, kialakulhat genetikus meghatározottság alapján és kialakulhat gyermekkori trauma eredményeképp is, vagy mindkét tényező együttes hatásának eredményeképpen.
A borderline személyiségzavar a legtöbb sérülést hordozók személyiségzavara, tehát a legelhanyagoltabb gyermekeké. Ez egyben megalapozza az ő későbbi szenvedésüket is. A borderline személyiségzavar jellemzői között talán leginkább ismert az indulatszabályozás zavara. A borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan, gyakran érzi őket környezetük elviselhetetlennek, gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásaik. Mivel a borderline személyiségzavaros indulatait nem tudja kontrollálni, indulatos, gyakran manipulatív.
Az élet sok olyan traumával szolgál, ami próbára teszi türelmünket, szélsőséges viselkedést eredményez, agresszívvé tesz. Így könnyű pszichiáterhez kerülni, különösen, ha a hozzátartozók toleranciája merül ki, és felmerülhet a kérdés: Nem lehet, hogy borderline ő is? Társulhatnak szélsőséges érzelmi megnyilvánulások is az állapothoz, és máris kész a diagnózis, igen, valószínűleg borderline. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy minden pszichiátriai betegről személyiségteszt készüljön. Máris kész a stigma, és ha ez egy pszichiátria papírra rákerül, már megvan az alapdiagnózis, a pszichiátriai beteg sajnos ezeket a diagnózisokat viszi tovább, ritkán revideálják őket. Tehát a divatos diagnózisok mindig veszélyt hordoznak.
