A személyközpontú pszichoterápiáról

A segítő kapcsolatban központban  nem maga a lelki zavar, (vagy kórkép) áll, hanem a  küszködő,  szenvedő személy.

„Ha valaki megérti, hogy hogyan érzünk, vagy hogyan látjuk a világot, anélkül, hogy  analizálni, megítélni akarna  bennünket, akkor kivirulunk és fejlődünk”. (Rogers)

A terápia „atyja”, Carl Rogers maga növekedési potenciálról beszélt, amely a lelki zavarokban mintegy „megreked”, s a terapeuta  feladata ennek beindítása.

A terápia során az egyén önmagát egyre inkább képes elfogadni olyannak, aki értékek és lehetőségek hordozója.