A pánikbetegség

A pánikbetegség rövid leírása

Ezt a pszichiátriai betegséget hirtelen, rohamokban jelentkező heves szorongás jellemzi. A pánikroham gyakran visszatérővé válik, kiváltásában nyilvánvaló okot nem találunk. Úgy tűnik, ez a pszichiátriai betegség, mint derült égből a villámcsapás, hirtelen jön, nem lehet rá számítani, előre bejósolni.
Ha ezek a pánikrohamnak nevezett epizódok ismétlődnek, illetve a beteg szorong a roham újbóli megjelenése miatt, pánikbetegségről beszélünk.

A pánikbetegség előfordulása

A pánikbetegség előfordulása világszerte egyre nő; egy adott évben a lakosság 2,5%-a szenved tőle. A pszichiátriai betegek nagy részénél nem ismerik fel a problémát, az első roham után általában valamilyen testi betegség gyanúja merül fel. A szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri illetve neurológiai tüneteket mutató betegeknek jelentős hányada pánikbeteg.

Nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál, és családi halmozódást mutat. Általában a húszas évek elején jelentkezik, de kellő fizikai érettség esetén előfordul a serdülőkor előtt is. Sajnos egyre több fiatal esik áldozatul ennek a pszichiátraiai betegségnek a stresszes, felgyorsult életritmus, rendezetlen életvitel következtében. Az autogén tréning azért alkamas kijelzésére, mert az pont a szervi tünetek megszüntetésére, a szervek harmonikus működésére fejti ki részben gyógyító hatását az általános pszichoterápiás hatás mellett.

A pánikbetegség okai

A pánikbetegség egyértelműen meghatározható oka ismeretlen, ám számos elmélet született a kialakulására vonatkozóan. A pszichiátriai betegségek okaként elfogadjuk egymás mellett a genetikai és részben a környezeti (család, stb.) hatást is.

A pszichiátriai betegek vizsgálata kapcsán a biológiai elmélet megalkotóinak egy csoportja a noradrenalin nevű neurotranszmittert vette górcső alá. A neurotranszmitterek olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől – neurontól – a másikig. Kísérleteik során megállapították, hogy a noradrenalinban gazdag agyi terület ingerlése pánikot vált ki, ezért a vegyület aktivitásának változása hatással van a pánikroham kialakulására. Erre a területre hat a johimbin is, fokozva a rohamot, míg a klonidin nevű vérnyomáscsökkentő enyhítette a tüneteket. A pszichiátriai betegségekben mindig megváltozik a neurotranszmitterek aránya, mennyisége.

Noha feltételezik egy genetikai komponens meglétét, nem találták eléggé erősnek ahhoz, hogy egyértelmű öröklődésről legyen szó. A pszichiátriai betegségeket nem lehet kizárólagosan genetikai faktorral magyarázni.

A pszichológia – és a gyakorló pszichiáterek többsége – ma már úgy gondolja, hogy a pánikbetegség kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy a beteg hogyan ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat. A pánikrohamot átélni gyakran szinte a megsemmisülés érzésével egyenlő, hiszen a pszichiátriai betegség tünetei például szívinfarktust, eszméletvesztést, vagy valamilyen egyéb életveszélyes betegséget utánoznak. Gyakori ezért, hogy a roham után tartós szorongás alakul ki, rettegés egy újabb rosszulléttől. Ezt hívjuk “anticipátoros”, jósló szorongásnak, ami megjelenik a betegek gondolkodásában is: “biztosan rosszul leszek ismét”, mondogatják, és mivel a “szorongás beszél belőlük”, a józan érvek aligha másítják meg aggodalmaskodásukat. Sajnos ez a nehezen, sokszor csak pszichoterápiával megváltoztatható szorongásos állapot nagyban megkönnyíti az újabb roham kialakulását, és ezzel bezárult a kör. A pszichiátriai betegségek fellépésének gyakoriságában meghatározó a betegséghez kapcsolódó szorongás, a reménytelenség, az önsorsrontás. A pszichológus, pszichiáter feladata ennek a szorongásnak a csökkentése, a személyiség alakítása.
A pszichológusok, pszichiáterek szerint a pszichiátriai betegség fellépésének okai kereshetők a rossz megküzdési technikákban, a szociális támasz hiányában, de nagy szerepet tulajdonítanak a szülők “túlféltő” magatartásának is. Annyi bizonyos, hogy a pánikbetegeknél fokozott szorongásérzékenységet lehet kimutatni: ebből ered a testérzékelésre fordított nagyobb figyelem, és a “tünetek” veszélyesként történő értékelése. Összességében ennek a pszichiátriai betegségnek a keletkezésében is fontos szerepe van a gyermekkori légkörnek, az akkor meglévő, vagy hiányzó érzelmi biztonságnak.

A pánikbetegség tünetei

A pánikroham – mint a neve is mutatja – “páni” félelmet takar. A tünetek változatosak lehetnek, de a pánikbetegség diagnózisának kimondásához – noha általában ennél több fordul elő egyszerre – legalább négy tünetre van szükség a felsoroltak közül.

  • Fulladás vagy légszomj
  • Szúró, nyomó, égő mellkasi fájdalom
  • Erős szívdobogásérzés vagy igen gyors szívdobogás
  • Ájulásérzés, szédülés, bizonytalanság
  • Reszketés, remegés
  • Kipirulás vagy hidegrázás
  • Izzadás
  • Émelygés, hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom
  • Zsibbadó, szurkáló érzés a végtagokban, az arcon
  • A test idegenként való megélése
  • Sírás
  • Rémület, rettegés
  • Halálfélelem
  • A megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem

A pánikbetegség tünetei gyakran három klasszikus variációban fordulnak elő. Ezek alapján meg lehet különböztetni a:

  • mellkasi pánikot (mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, légszomj),
  • a neurológiai pánikot (szédülés, ájulás, fejfájás)
  • és a hasi pánikot (émelygés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom).

A pánikrosszullét nem azonos a pánikbetegséggel. Ahhoz, hogy utóbbit kimondják, egy hónap alatt legalább négy pánikrohamot kell a betegnek átélnie.

A pszichiátriai betegség diagnosztizálásnál fontos, hogy a tünetek hátterében a pszichiáter nem talál szervi elváltozást. A roham gyorsan, általában 10 perc alatt éri el maximális intenzitását, és 20-30 perc elteltével akár teljesen szűnhet is, ezért előfordul, hogy a sürgősséggel hívott egészségügyi személyzet már egyáltalán nem észleli azokat a riasztó tüneteket, amelyekről a beteg beszámol.

A tünetek éjjel ritkán jelentkeznek, felébresztve a beteget, a pszichiátriai betegség tünetei leginkább közterületeken, áruházakban, tömegben, járművön alakulnak ki. A pánikbeteg ezután általában szorong attól a szituációtól, amelyben a roham jelentkezett, ezért nem ritka, hogy másodlagos agorafóbia – egy speciális helytől való félelem – alakul ki. A pszichiátriai betegségek tehát egymás mellett, együtt jelenhetnek meg.

Diagnózis

A pszichiátriai diagnózis felállításához ebben az esetben különösen fontos a pánikrosszullét körülményeinek részletes és pontos leírása, az anamnézis kimerítő felvétele, hiszen egy szervi probléma pánikként történő értékelése súlyos veszéllyel járhat. A pszichiátriai kórelőzménynek tartalmaznia kell az első rosszullét leírását – a tüneteket, azok megjelenési sorrendjét, a tünetek fennállásának idejét, tekintetbe véve a külső körülményeket -, és a roham ismétlődését. Fontos tudni, hogy a beteg szerint kiválthatta-e a pánikrohamot külső tényező; általában ekkor derül fény arra, hogy jelen van-e az agorafóbia az adott betegnél.

A tünetek függvényében el kell végezni azokat a diagnosztikus vizsgálatokat, amelyek kizárják a szervi eredetet. Ezt akkor is meg kell tenni, ha a beteg fiatal és erős szervezetű. Az alapvizsgálatok közé tartozik a vérkép, az ionok és a vércukorszint vizsgálata, a pajzsmirigyhormonok szintjének mérése, az EKG, illetve neurológiai pánik esetén az EEG-vizsgálat. Ennél a pszichiátriai betegségnél tehát nem lehet eltekinteni a differenciál diagnózistól. A vizsgálatok elvégzése, a beállítandó pszichiátriai gyógyszerek miatt is fontos.

A pánikbetegség kezelése

Ennek a pszichiátriai betegségnek gyógyszeres kezelésére két nagy gyógyszercsoportot, az antidepresszánsokat és a benzodiazepineket használják. Az antidepresszánsok alkalmazása történetileg messzebbre nyúlik, de fontos tudni, hogy a hatás beálltáig 3-4 hétnek kell eltelnie. Hatásukat csak rendszeres szedés során fejtik ki, a rohamok megszüntetésére így nem alkalmazhatók, de a megelőzés kiváló szerei. Az újabb típusú benzodiazepinek azonnal hatnak a szorongásra és képesek a rohamot is megszüntetni, bár a tünetek megszűntéig több időnek kell eltelnie. A rohamok elmúltával ezen pszichiátriai gyógyszereket – folyamatosan csökkentve adagjukat – el lehet hagyni.

A kezeléshez azonban nem csak pszichoterápiás hozzáállásra van szükség – amely segítségével a beteg tisztában lehet betegsége folyamatáról -, hanem gyakran a szakszerű pszichoterápia is elengedhetetlen a teljes gyógyuláshoz. A kognitív viselkedésterápia során a beteg megtanulja kezelni szorongását, és átértékelni a pánikrohamot megelőző helyzetet. A terápia során kialakít egy olyan védelmi mechanizmust, amellyel már korai stádiumban leállíthatja a rosszulléthez vezető folyamatot. Tehát ennél a pszichiátriai betegségnél is alapvető a rosszullétekhez való belső viszonyulása, a pszichológus feladata ennek alakítása, az én erősítése.

Általában érdemes elkezdeni a pszichiátriai gyógyszeres kezelést annak érdekében, hogy a rohamoktól szenvedő beteg tünetei minél hamarabb csillapodjanak, szorongása enyhüljön, így kooperációs készsége nőjön, és elkezdeni a pszichoterápiás kezelést, amelynek során a gyógyszereket fokozatosan le lehet állítani. A pszichiátriai gyógyszeres kezelés egyben energiát ad, a változtatáshoz, tehát kiemel egy nehéz helyzetből, és képessé teszi a klienst egy előrevivő úton való elindulásra.

A gyógyulást persze számos olyan folyamat segíti, amely stresszoldó hatással bír. Így a pszichiáterek, pszichológusok javasolni szokták a naplóvezetést – amelyben a beteg leírja az őt ért stressz-szituációkat, és azonosítja az ezekkel kapcsolatos gondolatait, érzéseit -, valamint a légzőgyakorlatokat, és a testmozgást, különös tekintettel a jógára és a tai-chi-re. Fontosnak tartjuk ennek a pszichiátriai betegségnek a kezelésében is a kapcsolatokat, azok ápolását, újak megteremtését.

Gyógyulási esélyek

Az autogén tréning igen jó gyógyulást hoz a pszichiátriai klienseknek., hasonlóan a kognitív terápia is eredményezett hosszabb ideig tartó tünetmentességet.

A kezelés nélküli pánikbetegség súlyos szervi és pszichiátriai következményekkel járhat. A szervi szövődményekre jó példa, hogy a rohamok alatti vérnyomáskiugrás az idők során rögzül, így magas vérnyomás- betegség alakul ki az alapvetően fiatal betegeknél.

A pszichiátriai szövődmények közül az agorafóbia megjelenése igen gyakori, de a pánikbetegek között lényegesen nagyobb számban fordul elő a depresszió, a szenvedélybetegség – elsősorban az alkoholizmus és a drogfüggőség – és magasabb az öngyilkossági arány. Nagy veszély a pszichiátriai betegség krónikussá válása, ezért javasolt már a diagnózis felállításakor elsősorban pszichoterápiás segítség igénybevevése, életmód változtatás, hogy az ekkor még legyőzhető betegség eltűnjön a kliens életéből. A pszichiátriai betegségek krónikussá válásával azok gyógyulási esélye radikálisan csökken.

Kapcsolódó gyógyszerek

Hosszabb távon a kliensek hozzászoknak a pszichiátriai gyógyszerekhez, tolerancia, függőség alakul ki, és a sokszor az egy életre szóló pszichiátriai gyógyszerszedés is megalapozódik. Főleg a szorongáscsökkentő szerek, a Xanax, Frontin, Rivotril szedésekor nagy a veszélye a drograbusus kialakulásának. Ezért is indokolt a pszichiátriai betegségeknél a minél előbbi pszichoterápia. Véleményem szerint a pszichiátriai gyógyszerek a krízisállapotokban indokoltak, az elviselhetetlen szenvedésnyomás csökkentésében.

A későbbiekben a pszichiátriai gyógyszerek mellőzendőek, és hosszabb távon sajnos inkább a pszichiátriai betegségek krónikussá válását szolgálják.


Ha szeretné, hogy segítségére legyek pánikbetegsége kezelésében,
vagy ha ismer olyan beteget, aki segítségre szorul, kérem vegye fel velem a kapcsolatot:
dr. Machó Adrienn elérhetőségei, üzenetküldés

A bejegyzés kategóriája: lelki eredetű betegségek
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.