A pszichoterápiás kapcsolat segítő kapcsolat. A pszichoterápia mindenképpen feltételez a pszichoterapeuta részéről egy segítő attitűdöt. Fontos, hogy ez a segítő attitűd realizálódjon, megjelenjen. Ehhez az kell, hogy a kliens a pszichoterápia alatt a pszichoterapeutával való kapcsolatát segítőnek tudja megélni, és a pszichoterápiát magát is segítőnek élje meg. A pszichoterapeuta feladata pedig, hogy lehetővé tegye a kliens számára, hogy a pszichoterapeutával való kapcsolatát és magát a pszichoterápiát segítőnek élje meg. A pszichoterápia alatt fontos a pszichoterapeuta támogató, szupportív jelenléte. A kliens sokszor megtörten, súlyos hibás magatartás, sok sérülés után jön a pszichoterápiába. Hiába gondoljuk, hogy a pszichoterápia egy egyenrangú kapcsolat, és hiába viselkedünk úgy, akkor sem az. Sok kliens azt hiszi, hogy a pszichoterapeuta a saját életét tökéletesen tudja irányítani, hogy ő mindent tud, szemben a klienssel. Fontos, hogy a pszichoterapeuta a hitelességével ezt a tévhitet eloszlassa, és fel tudja vállalni saját hibáit, esendőségét. Ez közelebb hozza a pszichoterápia alatt a klienst és a pszichoterapeutát, de a pszichoterápiás kapcsolat sajnos tapasztalatom alapján soha nem lesz egyenrangú.
Nehéz kérdés a klienstől, amit én fel szoktam tenni, hogy milyen hibáját észlelte a pszichoterápia alatt a pszichoterapeutának. Ha jó a pszichoterápiás kapcsolat, és a kliensek tudják, hogy ezzel a visszajelzéssel segítenek a pszichoterapeutának és a további klienseknek is, akkor megfogalmaznak néhány hibát. Mindenképpen értékelni kell, ha felvállalják ezt a közlést. Ez is a pszichoterápiában kialakult jó légkör egyik következménye lehet. Ha a pszichoterápia alatt a kliens hálás a pszichoterapeuta segítségéért, ha tudja őt így érzékelni, lehet valamilyen szinten ez a segítő kapcsolat kölcsönös. Tehát jó, ha a kliens meg tudja élni a saját pozitív odafordulását, segítőkészségét a pszichoterapeuta irányában. Ez javítja az önértékelését, egyenrangúbbá teszi a pszichoterápiás kapcsolatot.