M. D. A. 40 éves nő, vegyészmérnök
Mobiltelefonon kér időpontot, pontosan érkezik. Én fodrásznál voltam, és sajnos igen későn végeztem önhibámon kívül. Így 15 percet késtem a megbeszélt időponthoz képest. Ráadásul esett az eső, és jól meg is áztam, kisfiamat sikerült valahogy megvédenem az esőtől.
Felállt, mikor meglátott. Türelmet kértem, elég kellemetlenül éreztem magamat – „a doktornő, mint egy ázott veréb” – bementem a szobába, gyorsan átöltöztem. Ezalatt édesanyám elvitte Bálintot (kisfiamat). Leültem a szabadon lévő fotelba (nem az enyém volt, az enyémben a páciens ült) és mintha mi sem történt volna, próbáltam elkezdeni az első interjút.
Páciensem nagyon kedvesen, megértően állt hozzá a helyzethez, még a késésre, ázott hajamra sem tett megjegyzést. Mint kiderült, kolléga lesz, az Egészségügyi Főiskolára jár. Haja vörösre festett, lenőtt, szemei nagyok, még festékkel ki is hangsúlyozza, száját is vörösre festi, olyan benyomásom volt, mintha egy szörnyet látnék velem szemben. Egyáltalán nem nőies, a festék az arcán is inkább kihangsúlyozza a rémületes arcvonásokat, mint lágyítja. Amikor elmondta problémáját, ez a benyomásom még erősödött.
Élete tragédiája, hogy 18 évesen házasodott. (Meglepődök – olyan régre nyúlik vissza a problémája – az egész élete.) Sajnos rögtön terhes lett. Megszületett első fia, majd 5 év múlva a második. Esküvőjét követően 20 évig nem mentek sehova. Férjének korai magömlése volt. Hiába kérte, hogy menjenek pszichológushoz, férje nem volt hajlandó – egyébként nagyon zárkózott ember. (Megértem a férjét, ugyanakkor várható, hogy ez hatással van a házasságra.)
A páciens 8 év után elvesztette a türelmét (már megvolt a két gyerek), és nem volt hajlandó szexuális kapcsolatra a férjével 10 évig. (Meglepődök – tíz év nagyon hosszú időnek tűnik, aztán megpróbálom megérteni, elege lehetett a sikertelen próbálkozásokból. Vagy férjéből lett végképp elege?)
Találkozott egy férfival, aki a szeretője lett, ma már csak beszélgetnek. Nem tudja elvenni a pácienst, nem tudnak oda költözni partneréhez. A szeretőjével nem tudták a közös életet anyagi okok miatt megoldani, neki is van két gyereke. Az a férfi teljesen más volt, érezte, hogy szereti, hogy 5 percig együtt legyenek, fél órát is utazott. Ez a férfi látta először szépnek, az ő kedvérét kezdte el festeni magát. Mégis kilépett abból a kapcsolatból is, nem hiszi, hogy jó lehet (ezen elcsodálkozom). Majd elmondja, hogy anyagilag ott sem lett volna jó az összeköltözés. A lakás volt a probléma, mondja. (Túl hamar feladja. Valahogy nem hiszi azt, hogy neki valaha jó lehetne, és ezért nem is tesz.) Az interjú végén kiderül, hogy elszürkült a kapcsolat, azért maradt abba. (Ez újabb nárcisztikus sérülés lehetett. Ennek a férfinek a kedvévért kezdte el festeni magát.)
„Nem létezik örök szerelem, ugye?” – kérdezi. (Kicsit megfájdul a szívem erre a kérdésre. Átérzem a fájdalmát.) De még tartják a kapcsolatot, nemrég hívta fel volt szerelme, mivel meghalt a számára nagyon sokat jelentő nagynénje. Elpanaszolta a páciensnek. A páciens elmondja, hogy együtt érez vele, nehéz lehet neki. Mint ahogy kezdetben velem is együtt érzett, mikor elázva megérkeztem. (Nehéz lehet az ő helyzetében még másokkal együtt érezni.) Mikor kiderült, hogy szeretője van, férje nem akart elválni, azt mondta, éljenek nyitott házasságot. Ő úgy gondolja, a ház miatt nem akart elválni. (Én ebben nem vagyok biztos, úgy érzem, a férj valóban nem akar válni.)
Ezt követően a férjének is volt barátnője. Vele bezzeg elment pszichológushoz a korai magömlés miatt – mondja gúnyosan. (Én örülnék neki, lehet, hogy most érett meg az elhatározás, és azon gondolkozok, mennyi minden rakódott rá erre a kapcsolatra.)
