Z. P. 33 éves férfi, külkereskedelmi üzletkötő
Jelentkezés körülményei
Mobiltelefonon kér időpontot, az interneten látta a honlapomat.
Első benyomások
A megbeszélt időpontban érkezik pontosan. Egyedül jön, pedig megszoktam, hogy először többnyire kísérővel, hozzátartozóval jönnek hozzám a páciensek. Rövid, barna haja van, sötét lezser pulóvert, és sötét farmar nadrágot visel. Udvarias, helyet mutatok neki, illedelmesen leül.
Leül a fotelba, ahova mutatom, szinte elterül a karosszékben, mintha alig lenne tónusa, tartása. Szemöldöke összehúzva, mint akit állandóan gondok emésztenek. Szája kicsit lefelé görbül, vonásai is ernyedtek, mintha az egész egyén lefelé tartana. A szavakat sem határozottan formálja, mégis beszél, mintha a szavak erőtlen testéből mégis megformálódnának. Mint egy erőtlen sóhaj, mint mikor az utolsó leheletét adja ki az ember. Szeme sincs tágra nyitva, mintha szemhéja inkább lefelé ereszkedne. A beszélgetés alatt szinte egyáltalán nem tart szemkontaktust, magas elé mered, vagy, ha néha felnéz, a szobában lévő képeket nézi azokat sem tartósan, csak átfut rajtuk. (Fáradt, levert, céltalan. Távolinak tűnik, mint aki most készül távozni Belőlem aktivitást váltott ki őhelyette is. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy nem biztos, hogy tudok segíteni, bizonyos távolságot éreztem kettőnk között.)
Panaszok, tünetek
Pontosan, odafigyelve mondja el panaszait. Először a vérnyomáscsökkentő gyógyszerről beszél, melyet tíz év után júniusban lecseréltek egy másikra, ez nagy szorongásokat okozott neki, előhozta a pánikrohamokat.
Majd egy újabb gyógyszer következett, mivel ez sem volt jó, egy hete ismét gyógyszert váltottak. Ez a „procedura” eléggé megviselte, nem tudja, ez a gyógyszer jó lesz-e. Ráadásul attól is fél, hogy a vérnyomás változtatással a szívére is hatnak, és így újra jönnek a pánikrohamok. (Fokozottnak tűnik ez a szorongás, úgy tűnik ez a fő oka mostani elkeseredettségének, ami végül is hozzám irányította, mint az utolsó csepp a pohárban.)
A katonaság előtt egy héttel mértek először magasabb vérnyomást. A magas vérnyomás betegség a katonaság alatt alakult ki.
Mindenképpen le akart szerelni. Félt a katonaságtól, hogy pl. éleslövészeten társai véletlenül őt találják el. Már egy tár helytelen ürítése is életveszélyes lehet, nem tudni, kikkel kerül össze az ember, mondja. (Furcsa, hogy ennyire nem bízik társaiban, ez a szorongás is fokozottnak tűnik.)
Ezért pánik rohamokat színlelt, majd, miután leszerelték, valóban felléptek a pánikrohamok. A pánikrosszulléteket akkori barátnője, élete nagy szerelme tanította meg neki. Barátnőjének rossz házassága alatt kezdődtek a rosszullétei. A páciens egy könyvet is olvasott, hogy meg tudja tanulni a tüneteket. Megtanulta a tüneteket, majd – miután sikeresen leszerelték – maguktól felléptek a pánikrosszullétek. (Ennyire szerethette a lányt, hogy átvette a tüneteit?)
Heves szívdobogása volt, azt hitte, szívrohama van, remegett, elgyengült, halálfélelem fogta el. A vér a lábaiba tódult, azt hitte, elájul. Azt hiszi ilyenkor, kiszáll belőle az erő, elveszti eszméletét. Ilyenkor rendszeresen mérte a vérnyomását, attól félt, hogy az felugrik. (Meglepődök, ha a lábaiba száll a vér, inkább leesik a vérnyomás-mégis szinte állandóan fél a vérnyomás emelkedéstől.) Ideggondozóban a rosszullétek miatt Ludiomilt kapott, de ez csak előhozta még jobban a rohamokat. Igaz, hogy ekkor a vérnyomáscsökkentő gyógyszert is elhagyták. Talán ez is oka a rosszulléteknek. (Ismételten a vérnyomáscsökkentő gyógyszer – miért tulajdonít ennek akkora figyelmet?) Rövidesen szakítottak barátnőjével, aki kiment Kanadába, de a pánikrohamok megmaradtak. Ezt a barátnőjét nagyon szerette, ő volt a nagy szerelem. Utólag már látja, hogy nem lett volna jó, mert idősebb volt 6 évvel.
