A személyközpontú pszichoterápiáról

A MAGYAR SZEMÉLYKÖZPONTÚ PSZICHOTERÁPIÁS ÉS TANÁCSADÁSI EGYESÜLET

Machó Adrienn, Tóth Erika, Kovács Dóra, Török Iván, Bajza Yvonne, Bán Judit

A szerzők a Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület működésének, az alkalmazott módszernek, a „state of the art” bemutatására vállalkoztak. Szót ejtenek az egyesület történetéről, külföldi kapcsolatairól, belső életéről, a képzési rendszerről. Ismertetésre kerül a módszer fejlődése, hatásmechanizmusa összehasonlítva más pszichoterápiás módszerekkel, valamint a személyközpontú pszichoterápia helyzete, jövőképe, alkalmazhatósága, a megoldott és megoldandó problémák.

A dolgozat szerint a személyközpontú szemlélet állandó fejlődésben van, fontos és meghatározó helyet foglal el a többi pszichoterápiás módszer között.

Kulcsszavak: Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület – személyközpontú pszichoterápia – kliens- empátia – hitelesség – pozitív elfogadás – kapcsolati mélység

Az Egyesület története

Egyesületünk közel negyed százados múltra tekinthet vissza.  Carl Rogers halála után néhány hónappal, már 1987-ben  működött 20 taggal a Magyar Pszichiátriai Társaság  Pszichoterápiás Szekciójának személyközpontú pszichoterápiás részeként. Később a munkacsoport létszáma ugrásszerűen megnőtt, s a 65 tag között olyan kiemelkedő szakemberek jelen voltak, mint Kopp Mária és Tringer László. A munkacsoport első irányítói a következők voltak: Pintér Gábor (vezető), Boros Mária (titkár), Szászné Bán Judit (titkár), Aradszky Edit, Jáky Ilona, Molnár András, Szamosi Éva, Török Iván.

A munkacsoport 1989-ben alakult egyesületté. Az egyesület ezután is az MPT-n belül, de önállóan folytatta tevékenységét. Rövidesen elkezdődött a potenciális felhasználókkal való kapcsolatok kiépítése, – elsősorban az egészségügyi területen (védőnők, diplomás ápolók, szakoktatók),  a humán szolgáltatások területén, a szociológiai kutatásokban és a tömegkommunikációban. Ebben az időben az egyesület fő céljaiként a következőket deklarálták: a segítő foglalkozásúak (pszichológusok, orvosok, tanárok) összefogása és támogatása; a személyközpontú pszichoterápia és alkalmazások oktatása graduális és posztgraduális képzésekben; a pszichoterápia és a segítő kapcsolatok képviselete, tudományos kutatómunka az előbbi területeken, s részvétel a nemzetközi tudományos életben.

Az 1990. november végén tartott közgyűlés fogadta el az egyesület első hivatalos Alapszabályát. Ebben az évben mélyültek el az egyesületnek azok a nemzetközi kapcsolatai, melyeknek előzménye a 70-es évek végére nyúltak vissza (Tringer professzor német kapcsolatai), majd a 80-as évek közepétől egyre szorosabb kapcsolat a német egyesülettel (GwG), melyet elsősorban Pintér Gábor épített ki. Ugyanő  vett részt először az európai személyközpontú egyesületek elnökeinek rendszeres értekezletén, ezt a részvételt  később Török Iván folytatta. A különböző személyközpontú képzési programjainkon végzetteket felvettük regiszterünkbe. A létszám a 90-es évek végére meghaladta a 300 főt. A regisztráltak 3 kategóriáját különböztettük meg: személyközpontú facilitátor, counselor (tanácsadó), terapeuta.

A vezetőség néhány tagja a kezdetektől az egyesület élén áll: Tringer László (tiszteletbeli elnök), Török Iván (közel két évtizede elnök), Szászné Bán Judit (korábbi főtitkár).

Több kiképző csoportot tartunk fenn, s korszerűsített, kiváló, nagyon informatív honlapon is elérhetőek vagyunk (www.maszkpte.org).

A személyközpontú pszichoterápia és tanácsadás helye

A személyközpontú pszichoterápiát és tanácsadást, amely Észak-Amerikából indult, ma már széles körben ismerik és alkalmazzák szerte a világon. Jelenléte a többi pszichoterápiás irányzat között különösen erős Európában, Dél-Amerikában, Japánban és Ausztráliában. Az egyes országokban működő személyközpontú egyesületek és képző központok mellett 1997-ben megalakult az irányzat nemzetközi egyesülete (World Association for Person-Centered and Experiential Psychotherapy and Counseling – WAPCEPC), amely negyedévenként angol nyelvű folyóiratot jelentet meg (Person-Centered & Experiential Psychotherapies) és kétévenként nemzetközi konferenciát szervez. Európában ezen kívül német (Person) és francia nyelvű folyóirata van az irányzatnak.

Az európai személyközpontú pszichoterápiás és tanácsadási egyesületeknek a 80-as években kezdődött együttműködése szintén 1997-ben jutott el odáig, hogy formálisan megalakult ezen egyesületek hálózata (Network of European Associations for Person-Centred and Experiential Psychotherapy and Counselling – PCE Europe), amelynek jelenleg 11 európai országból 20 személyközpontú pszichoterápiás egyesület illetve kiképző intézmény a tagja. A hálózat 2009-ben európai személyközpontú pszichoterápiás/tanácsadói tanúsítványt alapított, amelyet a közösen meghatározott kritériumok alapján képzést folytató tag-szervezetek, valamint a tag-egyesületek személyközpontú pszichoterapeuta, tanácsadó és kiképző tagjai igényelhetnek, és amelynek célja a személyközpontú szakemberek Európán belüli mobilizációjának elősegítése.

A Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Tanácsadási Egyesület tagja a nemzetközi személyközpontú pszichoterápiás egyesületnek, és tagként kapja a Person-Centered & Experiential Psychotherapies című folyóiratot. Egyesületünk tagjai így hozzájuthatnak az irányzatban megjelenő aktuális publikációkhoz. Aktívan részt veszünk a nemzetközi egyesület munkájában, Draskóczy Magda, egyesületünk főtitkára 2003 és 2010 között tagja volt a vezetőségnek.

A személyközpontú pszichoterápiás egyesületek európai hálózatának egyesületünk alapító és aktív tagja. A hálózat vezetőségének 2002 és 2010 között volt magyar tagja, Draskóczy Magda volt a hálózat elnöke 2006 és 2010 között.

Az Egyesület belső élete

Évente egyszer egynapos konferenciát szervezünk az egyesület tagjai számára előadásokkal, eset-bemutatókkal, műhelyekkel és a személyes találkozás lehetőségével. Ezen kívül – mintegy a segítők segítéseképpen – bentlakásos hétvégi encounter csoportokat szervezünk évente három alkalommal. Az egyik csoport 2004 óta működik, ez alatt 35-40 ember fordult meg a csoportban, amely alkalmanként 10-12 fős. Egy másik csoport, amelynek nem csak magyar tagjai vannak, 2009-ben indult, egy szegedi nemzetközi személyközpontú találkozó után, és találkozik évente három hétvégén.

Az Egyesület módszer specifikus képzései

Egyesületünk a magyarországi pszichoterápiás képzőhelyek sorában, a Pszichoterápiás Tanács tagjaként módszer specifikus képzési felhatalmazással rendelkezik, illetve elfogadta és betartja a képzőhelyek közös előírását óraszám, elméleti blokk, esettanulmány kérés, valamint a vizsgakötelezettség vonatkozásában. Kellő számú kiképző -, és pszichoterapeutával rendelkezünk, amely egyben feltétele a képzőhelyeknek.

Kiképző pszichoterapeuták: Bajza Yvonne, Kovács Dóra, Machó Adrienn, Pintér Gábor, Ratkóczi Éva, Tóth Erika, Tringer László.

A képzésben résztvevő személyközpontú szakemberek: Szászné Bán Judit, Draskóczy Magda, Speer Józsefné, Török Iván, Varga Zsuzsa.

Egyesületünk 1988-óta csaknem minden évben indít módszer specifikus pszichoterapeuta képző csoportokat, Tringer László által kidolgozott rendszerben.

A személyközpontú képzés 400 órás, 7 féléves, több részből tevődik össze: saját élmény (150 óra), pszichoterápiás gyakorlat (100 óra), elmélet (50 óra) és szupervízió (100 óra).

Ez utóbbi akkor szükséges, ha szakvizsgázni kíván csoportunk tagja, ill. szeretné viselni a személyközpontú módszer specifikus terapeuta címet. Egy csoporttal 3 kiképző foglalkozik: 2 ember az önismereti csoportot vezeti, a 3. pedig a tréninget tartja, lehetőség szerint közülük kerül ki a szupervízió koordinátora is.

A 150 órás önismereti csoport nem különbözik más személyközpontú csoportoktól.

Képzésünk egy 25 órás terápiás láncot is tartalmaz, ahol minden csoporttagnak lehetősége nyílik egyéni terápiás helyzetben dolgozni egy másik csoportaggal.

Az 50 órás elméleti blokk keretében a módszer sajátosságait beszéljük meg a pszichoterápiás szakvizsga tételek mentén.

A képzés fontos része a 100 órás terápiás tréning. E blokknak a célja a terápiás készségek fejlesztése, a feltétel nélküli elfogadás, a hitelesség tudatossá tétele, az empátia növelése, az empátiás verbalizáció gyakorlása.

Míg az önismereti csoportra a nondirektivitás jellemző, a tréning szigorú tematikához kötött. Szinte óráról órára meg van tervezve, hogy mely készségeket milyen gyakorlatokkal fejlesztünk.  A blokk tematikus beszélgetéseket, szerepjátékokban való gyakorlást, nonverbális jelek felismerését célzó gyakorlatokat, érzelem felismerési tesztek megoldását, hármas csoportban illetve akvárium helyzetben történő munkát tartalmaz.

Hármas csoportban lehet gyakorolni a kongruenciát és a feltétel nélküli elfogadást olyan klienseknél, akivel ez nehezebben megy.  Ha egy csoporttag például nehezebben tudja elfogadni azokat a klienseket, akik állandóan késnek; vagy a terapeutától várják problémáik megoldását; vagy bűntudatot akarnak kelteni a terapeutában; vagy szélsőséges nézeteket vallanak; – akkor hármas helyzetben megjeleníthető egy- egy ilyen kliens.

A gyakorlat után a kliens szerepben lévő csoporttag, s a megfigyelő csoporttag is visszajelzést ad arról, hogy milyennek érezte a terapeutáját, mikor nem érezte az elfogadást, mikor nem látta hitelesnek őt.

Mivel a csoporttagok önismereti csoportba is együtt járnak, bíznak egymásban, a visszajelzéseket is jobban fogadják.  Az akvárium helyzetben a kliensen és a terapeután kívül mindenki megfigyelő, és egy–egy ilyen terápiás helyzetet utána nagyon alaposan megbeszélünk.  A képzés utolsó félévében ezeket az akvárium gyakorlatokat videóra vesszük fel és utána mondatonként átbeszéljük.

Hogyan lehet empátiát, feltétel nélkül elfogadást, kongruenciát fejleszteni?  Tapasztalataink szerint ez a program, mely nondirektív önismereti csoportot és direktív készségfejlesztő gyakorlatokat tartalmaz, jelentősen fejleszti ezen készségeket.

A szupervíziós csoportban már konkrét eseteket hoznak a jelöltek, s itt a kliens-terapeuta kapcsolat van a fókuszban.

Egyesületünk kiképzői évtizedekig személyközpontú önismereti és készségfejlesztési csoportokat vezettek a Semmelweis Egyetem Mentálhigiénés szakemberképző programjában és az ELTE szociális munkás szakán.  A pszichoterápiás szakvizsgaképzés klinikai szakpszichológusok és már valamilyen szakvizsgával rendelkező orvosok számára elérhető.

A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszéke által szervezett szakképzés részeként kezdettől fogva szerepel két féléves tárgyként az első félévben az Alappszichoterápiás Tréning. Ez a tárgy szigorúan a személyközpontú szemlélet alapján  sajátíttatja el a jelöltekkel alapkívánalomként a rogersi attitűdöket szakmai önismeret formájában. A tréningelemek felépítésével az a cél, hogy a szakképzés dinamikus, kognitív és rendszerszemléletű szintézisének alapjául adjunk egy szemléletet, készségeket és egyértelmű törekvést a módszer elsajátítására. Esettanulmány elkészítésével zárul a tantárgy teljesítése.

A szakvizsga feltételek egységesen meghatározottak: propedeutika (klinikai szakpszichológusoknak és pszichiátereknek nem szükséges), klinikai fázis (I.-II.), módszer specifikus képzés, hospitálás (kijelölt intézményekben, 3 hónapon át). Mindezek képzésünkkel párhuzamosan is végezhetők.

Így képzésünk kezdetétől a végéig el lehet jutni 3,5 év alatt, szerencsés esetben akár a pszichoterapeuta szakvizsgáig. Ez nagyon kevés egyesületnél mondható el!

Az utóbbi években több a csoportban a nem orvosok száma: elsősorban pszichológus hallgatók ill. végzett pszichológusok, mentálhigiénikusok. A módszer megválasztásában alapvetőnek tűnik az érdeklődők személyisége, melyhez egyesületünk módszere áll közelebb.

Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy átfedés lehet saját képzésünk és más képzések között.  Számos pszichoterápiás egyesület elfogadja sajátélményként egyesületünk ennek megfelelő képzési szakaszát (pl.VIKOTE, Integratív Pszichoterápiás Egyesület).

A jelöltek egy pszichoterápiás eset leadása után tehetnek vizsgát, mely tételhúzásból és a leadott eset megvédéséből áll.

A képzés során felhasználásra kerülnek az eredeti rogersi iskola és a németországi irányzat elemei is, mellyel az egészségügyben is alkalmas terápiás munka végezhető.

A személyközpontú egyesület kiképző csoportjain átlagosan 15 ember végez évente, ebből kb.10-11 hallgató orvos vagy pszichológus. A fennmaradó 3-4 egyéb humán foglalkozású, akik később a szociális vagy pedagógiai szférában hasznosítják tudásukat.

A hallgatók egy jelentős része még nagyon fiatal, frissen végzett pszichológus, pályája legelején. Ők miután nálunk végeztek, elmennek a klinikai pszichológiai szakképzésbe, majd a pszichoterapeuta képzés klinikai fázisába, s ezalatt más módszereket is tanulnak.

Gyakran a szakvizsgát nem a személyközpontú módszerből teszik, hanem egy később tanultból. Sokszor a szakvizsga megszerzésekor már nincsenek az egyesület látóterében. Így nehéz pontos adatokat mondani, hogy hallgatóink közül hányan dolgoznak pszichoterapeutaként.

Ugyanakkor a MPT 2007-es vándorgyűlésén  Danics Zoltán  “A pszichoterápia helyzete, kérdőíves felmérés ” című előadása szerint a kérdőívet visszaküldő ( 47 %) 11,4 %-a a személyközpontú módszert jelölte meg mint módszert, és a válaszolók 22 %-a személyközpontú orientációjúnak vallotta magát.

A személyközpontú terápia sajátosságai, fejlődése

A személyközpontú terápiáról való gondolkodás egyre jobban hangsúlyozza a kapcsolat központi szerepét.

(Mearns/Thorne) : „  A terápiás kapcsolat nem egyszerűen a terápiás szövetség értelmében vett felszínes kapcsolat.  A hangsúlyt a kliens és a terapeuta közötti kapcsolat  különleges mélységének megteremtésére teszem. A kapcsolat mélysége az, amely lehetővé teszi a kliens számára, hogy teljes biztonságban érezze magát, annyira, hogy különösen mélyre mehessen az élményeiben.”

A terapeuta a terápia során elsősorban a tudat peremén lévő dolgokra fókuszál, arra irányítja a kliens figyelmét, empátiásan visszatükrözi azokat.(Mearns, Thorne) Az egyéni, mindenki mástól különböző tudattalan ebben a kapcsolatban a kliens által válik megfejthetővé, feltárhatóvá. Így a kliens valóban minden irányú fejlődése elindul a teljességgel működő személy felé.

A hiteles, mindig önmagát adó terapeutával kialakul egy minőségi kapcsolat, melyben a kliens egyéni, optimális fejlődése megindulhat, elindulhat a gyógyulás útján. A személy egyre jobban elfogadja önmagát, hiányosságaival együtt, és pozitívan értékeli.

Egy ilyen kapcsolatban a kliens megtalálja önmagában az erőforrást, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy a terapeuta adja meg neki a válaszokat. Megtapasztalja, hogy egyedül képes alakítani életét, ezáltal nő önbizalma, én-ereje.

Az alapfeltételek (hitelesség, empátia, feltétel nélküli pozitív elfogadás) ereje abban rejlik, hogy mindegyik magas fokon jelen van, kombinálódik és összefonódik, egymást támogatja, hogy a részeknél valami jóval nagyobbat hozzon létre. Peter F. Schmid- a világszervezetnek (WAPCEPC) és az európai hálózatnak (NEAPCEPC) alapító és vezetőségi tagja- ezt a terapeuta humánumának nevezi.

Az irányzat fejlődése, finom változásai a fegyelmezett terapeuta magatartás mellett a kliensek számára egyfajta szabadságot jelentenek.

Összehasonlítva más terápiákkal a személyközpontú terápia nem törődik a diagnózissal, a kliens belső problematikájának megragadásával. A kliens élményére koncentrál, és nem valamilyen technika, vagy a kliensnek adandó válasz megtanulására. Éppen ezért minden terápia egyedi, minden kliens egy új tanulási folyamat, és intenzív figyelmet kíván a terapeutától. A személyközpontú terápia célja egy valódi párbeszéd létrehozása olyan nyílt, empatikus, és ítélkezés mentes környezetben, amely egyszerre kérdező és támogató.

A feltétel nélküli pozitív értékelés kapcsán a terapeuta a klienssel, mint önmagában értékes személlyel kerül kapcsolatba, nem sémákban gondolkozik, nem a patológiát keresi, hanem a személy egyedi, csak rá jellemző működését kívánja megismerni.

A terápia során a terapeuta hitelessége elveszi munkájának misztikusságát, mert egyszerűen és világosan azt mutatja, amit a klienssel kapcsolatosan átél. Így nem bátorítja egy felsőbbrendű szakértő képének kialakulását.

A módszer szerény, sokszor inkább beszélgetésnek tűnik, viszont tartalmasabb. A kliensben a változás először mélyebben, a személyiség alapvető viszonyulásainak szintjén történik meg, ezt követi a viselkedés megváltozása.
 A terápia során szimmetrikus, egyenrangú a terapeuta- kliens viszony, melyben a kliens kérve és akarva a változást, a kapcsolati modellt fel tudja használni egyéb emberi kapcsolatrendszerében.

A személyközpontú pszichoterápia helyzete, jövőképe, alkalmazhatósága, megoldott és megoldandó problémáink

A szélesebb értelemben használható irányzat alapjait Rogers és tanítványainak munkái alapozták meg, melyek lehetővé teszik mai tág felhasználását.

A módszer ma már a hazai pszichoterápiás repertoárban kellő hangsúllyal szerepel, de erre a helyzetre a terület művelőinek aktív odafigyelése szükséges. Ha nem kérdeznek, nem szólítanak meg minket, akkor is jeleznünk kell jelenlétünket az alkalmazható és tanítható pszichoterápiák sorában.

A személyközpontú pszichoterápiát egyetemeken az alapképzésben, valamint szakképzésben tanítják Az, hogy több egyesület is elfogadja a mi önismereti gyakorlatunkat (VIKOTE, Integratív Pszichoterápiás Egyesület), azt jelenti, hogy a pszichoterápia alapjaként kezelik, elismerik.

A képzés által elsajátított készségek a mindennapi kommunikációban is igen hasznosak, hiszen építik a személy emberi kapcsolatait, megmutatkoznak az azokban való mélyebb részvételben. Így a módszer egyszerre jelent életvitelt, filozófiát, alkalmazható segítő tevékenység, pedagógia  (pl. angol tanítás Rogersi módszerrel), pszichoterápia során, valamint módszerkombinációkban is. Saját történetiségének, elméletének birtokában terápiás elvárásai egyértelműek, szigorúan betartandók és követhetők. Specifikus alapfogalmai a többi irányzatban nem specifikus, de a terápia során megjelenő tételként szerepelnek.

A módszer rövid és hosszú terápiára egyaránt alkalmas, egyéni és csoportos formában egyaránt alkalmazható. Jellemző rá egy saját szupervíziós munkastílus. Ennek során a szupervízor a terapeuta iránti empátiájával, feltétel nélküli pozitív elfogadásával és hitelességével segíti annak optimális működését.

Hasonlít a többi egyesülethez a képzési rend, a tagnyilvántartás, az évenkénti konferencia, kapcsolattartás hazai és nemzetközi vonatkozásban, a továbbképzési igény, a tájékoztatás, a szupervízió biztosítása. Gyakori jelenség egyesületünkben a többszörös máshová is tartozó tagság, mely pszichoterápiás vonatkozásban a módszerek szélesítésén alapszik.

Mint szakterület az orvosokat, pszichológusokat, egyéb human alapdiplomával rendelkező szakembereket, közgazdászokat, jogászokat, a már mentálhigiénés területen dolgozókat, vagy dolgozni kívánókat vonzza.

Mint egyesület, a képzést már elvégző, valamint a jelenleg képzésben lévő szakembereket, szociális jellegű intézményekben dolgozókat, segítő szakmák művelőit vonzza.

Egyesületünkben sikerült megoldani a folyamatos módszer specifikus képzést, elértük a különböző egyetemi képzésekben jelenlétet, intenzív közreműködést a mentálhigiénés képzésekben, az oktatási rendszerben való alkalmazást, a módszer iskola típussá válását (Rogers iskola). 2 éve próbálunk aktívabb egyesületi életet teremteni, tartalmas konferenciával, tudományos közleményekkel, kongresszusi előadásokkal népszerűsítve módszerünket és megmutatva, hogy ma is lehet hatékony személyközpontú pszichoterápiát végezni.

Problémát jelentenek a módszerkombinációk lehetséges és nem ajánlott lehetőségei, a párhuzamos képzések, az indikációk és kontraindikációk kérdései.

A továbbiakban fontosnak tartjuk a képzésből az  egyesületi tagságba való zökkenőmentes, talán automatikus átmenetet, a szakvizsgára jelentkezés ösztönzését, szakmaiságunk védelmét.

Befejezésül álljon egy idézet Peter F. Schmid előadásából: „ A személyközpontú irányzat már régen nem divat irányzat. Az ember gyakran inkább azt hallja: a személyközpontú irányzat betöltötte történelmi hivatását azáltal, hogy hatására különböző társadalmi és pszichológiai irányzatok, különösen a pszichoterápia, humanisztikusabbak lettek. Mint önálló irányzat azonban nem fog megmaradni. Akkor már kiegészítő módszerek és technikák után kell az embernek néznie, vagy rendszerszemléletű és szomatikus terápiákkal kell azt kombinálnia. Én sok társammal együtt nem osztom ezt a nézetet. Éppen ellenkezőleg: Azt vallom, hogy a személyközpontú  szemlélet lényege,  annak radikalizmusa,  mély humanizmusa, kritikai, emancipátoros lehetőségei még messze nincsenek kiaknázva, még kevésbé megvalósítva.  Carl Rogers állításait és látomásait nem haladtuk túl, sőt még el sem értük. Kétségtelen, hogy az irányzat nagy szolgálatot tett azzal, hogy elérte, hogy ma, fél évszázaddal később, a viselkedésterapeuták, pszichoanalitikusok, rendszerszemléletű terapeuták is elismerik a személy, a személyes és aktuális kapcsolat, a kapcsolati feltételek fontosságát, amelyek nélkül a terápia nem működik. Ezek az iskolák, és gyakran az újabb irányzatok is elismerik, hogy a személy iránti tisztelet volt az, ami irányzatunkat a 20. század közepén a középpontba állította. Ám ugyanakkor, amikor mások  gyakran átveszik szemléletünket, az ember személyére összpontosító szemlélet lényege gyakran elsikkad.” (Schmid 2000)

A kliensközpontú szemlélet állandó fejlődésben van – nem iskola, vagy dogma, hanem olyan, mint egy elv ideiglenes megfogalmazása (Rogers 1961).

HUNGARIAN PERSONALITY-CENTRED PSYCHOTHERAPEUTIC AND ADVISORY ASSOCIATION

The authors have taken up to introduce the applied methods of work of the Hungarian Personalíty-centered Psychoterapeutic and Advisory Association.

They have written about the history of the association, its foreign connections, internal life, and the system of education. The way the personality-centred psychotherapy views a person is shown, also the mechanism of its effects is compared to other psychotherapeutic methods.

According to the study, the personality-centred   attitude is constantly  developing, it has an important and determining position among other psychotherapeutic methods.

Key words: Hungarian Personalíty-centered Psychoterapeutic and Advisory Association, personality-centred psychotherapy- client-empathy- authenticity-approval- depth of relationship

Hivatkozott irodalom
Holdstock T.L. / Rogers, C.(1967.): Person Centered Theory. In:Corsini,R.J.-ed-Current Personality Theory.
Lambers, E. (2006). : A terapeuta humánumának szupervíziója. Person-Centered and Experiential Psychotherapies 5. évf. 4. PCCS Books.
Mearns, D. és Thorne, B.: Személyközpontú pszichoterápia és tanácsadás a gyakorlatban
Schmid, F. P.(2000.).: A személyközpontú irányzat Európában, az előadás a Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Mentálhigiénés Egyesület konferenciáján hangzott el  Salgótarjánban
Rogers, C. (1959) On becoming a person. Boston, Houghton Miffin.
Rogers, C.(1961) A theory of therapy, personality and interpersonal relationships, as developed in the client centered framework. In: S. Koch (ed) Psychology: A study of a science. New York, McGraw-Hill.
Tringer L. (1991): A gyógyító beszélgetés. Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület Vác, FER-Co. Kft.

dr. Machó Adrienn