Volt egy álma, ésszel fel nem érhető… a szívébe véste ő…

Várandós relaxációs esettanulmány

Az anyuka (Gyöngyi) védőnője útján keresett meg.

Mániás depressziós betegséggel küszködött. A lakásomon találkoztunk. Röviden csengetett. Első látásra szimpatikus volt, szerényen, de csinosan volt felöltözve, az arcán bensőséges várakozás látszott és fáradtság is. Rokonszenves volt, és úgy láttam, ez az érzés kölcsönös. Amikor engem megkeresett 6 hónapos terhes volt. Meg szerette volna tanulni a relaxációt, mert aggódott, hogy örököl valamit az ő betegségéből, illetve, hogy a szorongása megbetegíti a gyereket is.

A beszélgetésünkkor elmondta, hogy a múltban már jógázott, még 14 éves korában, ő érezte szükségét, hogy megtanulja. Sajnos azonban a jógázás abbamaradt, és 20 éves kora körül jelentkezett betegsége, mellyel azóta is együtt él.

Édesanyja és édesapja rossz házasságban éltek, valamiképpen ő próbált mindig békességet tartani köztük.

Öccse 19 éve korában Németországba ment tanulni. Ott ismerkedett meg első barátnőjével, aki hamarosan terhes lett tőle. Ekkor feleségül vette, és azóta kint él Németországban. Évente 3 napra jön haza, amit a kliens nagyon kevésnek talál. Öccse úgy tűnik, kerüli szüleit, anyjával hetente egyszer, egy megadott szombat reggeli időpontban hajlandó beszélni. A kliens elmondja, hogy öccsének akkor lettek barátai, mikor kiment Németországba, és akkor sokat változott, felszabadultabb lett, beszédesebb.

Két főiskolát is elvégzett az addig rossz tanulónak tartott öccs, és három nyelvet megtanult, ezekből nyelvvizsgát is tett. Példaképként említi a kliens, és úgy éreztem, örül neki, hogy öccsének legalább sikerült kikerülni ebből a rossz családi miliőből, és örömmel látja változását. A kliensnek is mondta édesanyja, hogy menjen ki külföldre, bűntudata lehetett, de a pszichológus, akihez járt a kliens, azt mondta, hogy rajta most már ez nem segítene.

A kliens nagyon zárkózott, magát kevésre értékelő volt, és úgy mondta, hogy minden olyan dologban benne van, ami a kárára válik, és olyanban meg kevésbé, ami a hasznára. Az anyját domináns, önző, gyerekeit teljes kontroll alatt tartó nőnek írja le, aki az apján is uralkodott. Apja zárkózott volt mindig, barátja nem volt, rendkívül feszült, szorongó volt. Az anya nem engedte férjét kibontakozni, még a gyerekeket is ellene hangolta.

A gyerekek és az apjuk között nem alakult ki bensőséges kapcsolat, de az anya sem tudta ezt a gyerekekkel megteremteni. Így nem tanulták meg az intimitást, a bensőséges, meleg kapcsolatot nem tapasztalták meg.

Az anyuka ráadásul elszigetelte a gyerekeket másoktól is, kisajátította őket. Nem volt sohasem születésnapi bulijuk. Elmondta a kliens, hogy 3. osztályos volt, mikor összebarátkozott egy osztálytársnőjével, és ez igazi barátság lett. Anyja egy év múlva megparancsolta neki, hogy apja főnökének lánya mellé üljön, mert szerinte akkor fizetésemelést kap az apa. A kliensnek ez nagyon fájt, főleg, hogy nagyanyja is támogatta ezt a javaslatot. Engedelmeskedett, és a barátság ezután megszakadt. 8. osztályos volt, mikor lett volna egy udvarlója de anyja ebbe is beavatkozott, és elriasztotta az udvarlót.

Gy. gátlásos volt szexuális téren, ez az apjával rossz kapcsolatból is származhatott. Mindkét szülő szexuálisan gátlásos volt, ez a házasságukban sem tudott kiteljesedni. A szülők a rossz házasságból munkába menekültek, a gyerekekkel sem igen törődtek.

A kliens 20 éves kora óta többször volt beteg, hangulata kezdetben sűrűn, rapidan ingadozott, majd ez a változás egyre ritkább lett. Betegsége lassan krónikussá vált. Gyógyszereit fokozatosan emelni kellett szorongásának növekedése miatt, és mivel hozzászokott a szervezete.

Egy időben betegsége miatt anyját hibáztatta, de most már ezt szégyelli, és úgy gondolja, hogy ő betegnek született, és nem okolhatja anyját.

Az első shub után pszichológushoz került, akihez évekig járt. Ő sokat segített rajta, megerősödött, a pszichológus sok mindent “megengedett neki”, amit anyja nem. Így erősödött akarata, én határai javultak, javult önértékelése.

Pszichológusa szeretetteljes, meleg légkört biztosított neki, ami gyerekkori sérüléseit is gyógyította. Pár éve meghalt, a kliens egyedül maradt, ezért keresett most segítséget.

Gy. bátran vállalta a terhességet, annak ellenére, hogy betegsége miatt környezetében mindenki lebeszélte erről Ez jelentős én-erőre, és önállóságra engedett következtetni. Egyben azt is előrevetítette, hogy a gyerekéért sok mindent megtesz majd, és megpróbálja lelkiismeretesen, felelősségteljesen gondozni. Mikor a kismama megtudta, hogy terhes abbahagyta azoknak a gyógyszereknek a szedését, amik tudottan teratógének, tehát ártalmas a magzatra.
A többi gyógyszerét változatlanul szedte tovább.

Végzettsége gyógypedagógus volt. Ebben pszichológusa támogatta, úgy vélte, alkalmas erre a pályára. Okos volt, emiatt is alkalmasnak ítéltem a gyermek felnevelésére. Úgy gondoltam, hogy ez a kisgyermek jó helyre fog kerülni. A terápiába kerülésekor tele volt kétségekkel, alkalmas-e anyának, egészséges lesz-e a gyerek, és ezeket a kérdéseket inkább elkerülte, nem olvasott beteg gyerekekről stb.

36 évesen lett terhes. A kromoszóma vizsgálat eredménye negatív lett, és elmondták neki, hogy fia lesz.
Azt mondták, örüljön neki, mert a gyerek mindig az ellenkező nemű szülőt szereti jobban. Ő igazából lányt szeretett volna, mivel férjének ez volt az álma. Itt is látszik, hogy egész addigi életén végigvonult alárendelődése.

A terápia során fontosnak tartottam kiépíteni, és erősíteni benne, hogy jó anyja lesz a gyerekének. Ebben komoly támasza volt Czeizel professzor úr is, aki mindvégig mellette állt, és akiről mindig igen nagy tisztelettel beszélt.

Természetesnek vettem, hogy gyereket vállalt, és azt is, hogy egészséges lesz a gyermeke. Férje már egyhónapos terhesen fényképezte a hasát, és mindvégig teljes volt köztük az összhang, boldogság volt otthon.

Gy. anyja már a kliens terhességének elejétől kis keresztet rajzolgatott a kliens hasára, feltehetően azért, hogy a jó Isten segítségét kérje a születendő gyermekre, hogy egészséges legyen, és ki tudja hordani a lánya. Úgy tűnik, nagyon szeretett volna már unokát, és Gy. az ő kedvéért is vállalta terhességet. Gy. nagyon szerette szüleit, ez a legszorosabb kapcsolata volt férjével való megismerkedéséig.

Az anyuka azért keresett meg, hogy segítsek neki a relaxációval terhességének minél harmonikusabb kiviselésében. És a relaxációt valóban szorgalmasan végezte a terápiában motivált volt. Terápiás célként azt jelölte, meg hogy egészséges legyen a gyermeke. Úgy tűnt, hogy csak a gyermekére figyel, és valóban nagyon várja ezt a gyermeket.

Már az első lazítógyakorlat jó élmény volt számára, bár láthatóan nem tudott a kívánt mértékben koncentrálni, és ezért a lazulás sem volt olyan mélységű. Rendszeresen gyakorolt, leírta élményeit. Lelkiismeretes, kötelességtudó, szorgalmas volt. Ennek megfelelően a terápia is sikeres volt.

Szorongása ellenére kitartóan csinálta a gyakorlatokat.

A terápia során minden résznél feladtam neki a testszimbolika kérdéseit, és ő megfontoltan válaszolt rájuk.

Igyekeztem bíztatni, hogy jól csinálja.

Úgy láttam, magára a kapcsolatra is nagy szüksége volt, hogy egy szakember álljon mellette, és a módszer is hasznos volt neki.

Kommunikációja nehézkes, szűkszavú volt. Élményei leírásánál próbált változatosan fogalmazni.

Valószínűleg a nyugtató, szorongásoldó gyógyszerek miatt nem észlelt magzatmozgásokat. Minden ultrahang előtt izgult, és megnyugodott, mikor kiderült, hogy a magzat egészséges, szépen fejlődik.

A jobb kar elnehezedése gyakorlatnál a vállánál érzett feszülést, elmondta, hogy ott néha fájni szokott.

A vállról a vállal jutott eszébe. Mikor ezt magára vonatkoztatta, elmondta, hogy sok mindent átvállal másoktól, olyant is, amit nem kéne, így sok teher nyomja a vállát.

Elmondta, hogy annak ellenére, hogy ezt tudja, nem tud rajta változtatni. Másokat mindig sajnálatra méltóbbnak, segítségre szorulóbbnak lát saját magánál. Bármilyen rossz helyzetben van, mindig részvéttel tud lenni a többiek iránt.

Ennek alapján jó választás volt a gyógypedagógiai pálya, mint segítő pálya.

A mindkét kar elnehezedésénél egyre jobban el tudott nehezedni, és ez jó érzés volt számára.

Ekkor vettük a védőbúra gyakorlatot. Úgy gondoltam, szüksége van egy biztonságos, meleget adó helyre, ahova bármikor vissza tud vonulni.

Védőbúrája sárga színű volt, kerek, gömb alakú, külső fala műanyag, belül bundás bélésű, a bunda és a műanyag között, azaz a bunda alatt szalma, széna volt, aminek igen jó volt az illata. Itt volt egy állat a kölykével, és itt volt a férje is. A védőbúra nem volt teljesen zárt, volt rajta egy nyílás, érintkezett a külvilággal, innen eljutottak hozzá a simogatások. Úgy tűnt, hogy ezen a védőbúrán keresztül csak jó dolgok jutnak el hozzá a külvilágból. Erre szüksége is volt, hogy ne zárja le teljesen, mert akkor levegőt se kapott volna. Mintha egy gélszerű anyag lett volna, ez érintkezett a külvilággal. A védőbúra meleg volt, már csak a bunda és a széna miatt is, szinte testmeleg. A szaga olyan volt, mint a szénának. Itt fel tudott töltődni, és innen ki tudott lépni a külvilágba. Ez a védőbúra biztonságot adott, és itt igazán jól érezte magát.

A lábak elnehezedésénél úgy érezte, mintha lábai lesüllyedtek volna az ágyba, Erről az ólomnehézség jutott eszébe, és elmondta, hogy kedvenc meséje Andersen ólomkatonája, Erről eszébe jutott amikor a Kaláka együttes énekli a fakatonáról, hogy “fahuszár, favitéz, hadd látom, mennyit érsz?”

Úgy gondolta, több értéke van, mint amit mutat magáról, és sokan értékelik. Ez jólesik neki,.de mintha nem engedte volna meg magának, hogy értékelje magát, és úgy lépjen fel, mint aki ér annyit, mit a többiek. Ezt gyerekkorából hozhatta, és úgy gondoltam, hosszabb távon korrigálható lesz. Sok értékes tulajdonsága volt.

Szinte minden alkalommal beszéltünk a magzat méhen belüli fejlődéséről, a szervek kialakulásáról, amit nagy érdeklődéssel, és örömmel hallgatott. Erről úgy beszéltem, hogy “Gyöngyi, a maga magzata” most ezen a fázison van túl, és most fejlődik…

Hogy átélje és elhiggye, hogy magzata ugyanúgy fejlődik, mint a többi “egészséges” emberé.

Mikor az egész test nehéz gyakorlatra érkezett, nagyot nőtt a hasa. Látta, hogy örülök, és azt is, hogy ilyenkor ez a növekedés természetes. Jólesett neki. Ismét beszéltünk a magzat fejlődéséről.

Nehéznek érezte magát a gyakorlat alatt, belesimult az ágyba, erről a súly, nehézség, teher jutott az eszébe, az édes teher, amit örömmel cipelt. A magzat nem mozgott, holott terhes társaitól hallotta, hogy hasukban magzatuk már mozog. Mondtam neki, hogy ez nem feltétlen van így. Nem tértem ki arra, hogy a magzat lehet a nyugtató gyógyszerektől ilyen lomha, mert a gyógyszerek említése már nyomasztotta, és nagyon okos volt.

Mindvégig szívesen nézett képeket a magzatáról, örült ennek a lehetőségnek. Ezek a képek segítették a relaxációt is, pl. a kicsi és óriás állapot meghívását.

A melegség gyakorlatokat nagy örömmel végezte, ezek még közelebb vitték magzatához. Örömmel vettem észre, hogy fokozatosan igazi kapcsolat alakul ki köztük vágy az igazi megismerésre.

A véráram gyakorlatnál érezte, ahogy minden tápanyag, oxigén eljut a magzathoz, és az egyre élettelibb lesz, sejtjei egyre egészségesebbek, ez nagy örömmel töltötte el. Szívesen végezte ezt a gyakorlatot.

Többször beszéltem neki az anya és a magzat kapcsolatáról, az érzésekről, hogy a harag, a mosoly is eljut a magzathoz. Ettől kezdve jobban odafigyelt hangulatára.

A véráram és a szív gyakorlatnál örömmel, meglepve gyakorolta a közvetlen, személyes hangot magzatával. Problémái voltak az intimitással, és ez a gyakorlat most végre igazán közel hozta magzatához.

Eleinte furcsa volt neki a Téged megszólítás, de az ő szíve is csordultig tele volt melegséggel magzata iránt, és most a szöveg kimondása kapcsán ez tudatosult. Számára különösen hasznos volt, hogy a véráram gyakorlatban szerepel hangsúlyozottan az egészséges fejlődés kifejezés.

Látta, amint hasi erei magzata ereiben folytatódnak, szinte ugyanolyan érhálózatot alkotva magzatában, mint az ő hasában. Látta maga előtt, ahogy a magzat sejtjei egyre élettelibbek lesznek, átélte, ahogy a tápanyag és a friss oxigén megújítja magzata sejtjeit, egészségesebbé teszi. A szív gyakorlatnál pedig az egység élménye vált átélhetővé, ahogy méhe beborítja, védi és táplálja erein keresztül magzatát. Jó volt gondolatban érezni férje kezét, amint simogatja a hasát. Férjét is egy védőköpenyként, védőbúraként élte meg, mely melegséget adott, és itt megjelent ez az érzés is, ez mindkettőjüket – a magzatot és őt is védte, biztonságot adott. Átélte azt a melegséget, amit érzett magzata iránt, jó érzés volt.

Az együtt dobog a szívünk jó érzés volt, ami az együtt kering a vérünkkel kitágult, megadta az egység csodálatos élményét. Lelkes, boldog volt a gyakorlat végén. Kapcsolata magzatával egyre valóságosabb lett. Ez furcsa és szokatlan volt neki, egyben örömmel töltötte el. Férje hozzá hasonlóan zárkózott volt, nagyon szűkszavú, mégis összekötötte őket a szeretet. Úgy reméltem, hogy gyermeke megszületésével be tud majd lépni ez a melegszívű nő az intimitásba, létrejön az első igazán közeli kapcsolata.

Ezen nagyon könnyített, ill. ezt előkészítette a gyakorlatok közvetlen megfogalmazása, a magzat “Te” megszólítása.

Ekkor vettük a pici-óriás gyakorlatot.

A picinél átélte, hogy magzat az anyaméhben. Ahogy összekuporodva, magzati pózban van, szinte belesimul az anyaméhbe. Úgy érezte, mintha összebújnának. Ez jó érzés volt.

Átélte, ahogy növekszik, táplálékot kap az anyaméhből, és egyre egészségesebb lesz. Egyszerre úgy érezte, elmosolyodik, mint magzat. Ez nagyon jó érzés volt. Még benne maradt a relaxációban, és azt élte át, hogy mint magzat elmosolyodik, és az anyja visszamosolyog rá, egymásra mosolyognak. Nagyon jó, bensőséges érzés volt. Óriásként egyre nagyobb lett, magzata egyszer csak kipattant az anyaméhből, és ott volt a kezében, a kezén állt, mint egy kisember, mint Babszem Jankó. A lehetőségeit magzataként úgy élte meg, hogy egyre nőtt, és egyre egészségesebb lett, ez egyre jobban felszabadította, mintha belélegezte volna az egészséget, mondta, mintha friss levegőt kapott volna.

A magzati mozgásokat nem tárgyaltam, mivel nála ezek nem jelentek meg, és nem akartam, hogy emiatt szorongjon, vagy féljen. Magzata fejlődése minden vizsgálatnál egyre szebben látszott, hogy a magzatvíz vétel is kimutatta, hogy egészséges.

A tüdő gyakorlatot szívesen csinálta. Átélte, hogy egyre könnyedebb lesz, egyre jobban áthatja a légzés, min5tha porózus lenne, mintha minden sejtje levegőt tartalmazna. Ilyenkor gondjait, aggódásait is könnyedebben vette, mintha azoktól is megszabadult volna a kilégzéssel.

Tetszett neki az áthat a légzés kifejezés, és újdonságként érte, amit a légzés szimbolikájáról mondtam, a Goethe vers, mely a légzés mechanizmusát, értelmét, szimbolikáját mutatja be. Ő is sok verset olvasott, és ismerte Goethet. A verset kinyomtattam, és odaadtam neki, hadd olvassa otthon is, amikor csak kedve tartja.

Próbálta átérezni, hogy magzata együtt lélegzik vele. Átélte, hogy egész lénye lélegzik, (“Magam vagyok a légzés”) jó volt ezt a könnyedséget éreznie, és hogy ebben a könnyedségben ott lehetett vele magzata.

A teher könnyűvé, légiessé vált, és boldognak érzete magát. Próbálta érezni kapcsolatát magzatával.

A “Te, magzatom” megszólítás szerintem neki különösen hasznos volt, és úgy gondolom, a többi várandós anyukának is, mert nem a távolító- a magzat, kifejezést használjuk, hanem már mint a gyermekünket, “Te”-nek szólítjuk. Ezzel közel hozzuk, és az anyukák el tudják hinni, hogy valóban létezik, velük van, beszélni tudnak hozzá. Így az én kliensemnek különösen hasznos volt ez a megszólítás, aki amúgy is nehezen teremtett kapcsolatot az emberekkel, és fontos volt neki egy kiegyensúlyozott kapcsolat a magzatával.

A has gyakorlat

A gyakorlat előtt elmagyaráztam neki a napfonat jelentését, ábrát mutattam neki a napfonatról.

Ez a gyakorlat azt juttatta eszébe, hogy férje keze is sokszor van a hasán, és most ő is átélte, hogy férje ilyenkor nemcsak az ő hasát simogatja, hanem a benne fejlődő magzatot. Ezt a gyermeket szerették és várták már a fogantatása előtt, így a „szeretünk és várunk Téged” üzenetet igazán át tudta érezni, és leginkább ennél a gyakorlatnál tudott kapcsolatot teremteni magzatával.

A magzat fejlődéséről minden órán beszélünk, nem volt baj, hogy ismétlésekbe bocsátkoztunk., hiszen ő nem szakavatott. Az volt a tapasztalatom, hogy szívesen hallgatta ismételten is. Elkezdett kérdezni, és jobban megmaradtak a dolgok, ha többször előjöttek.

Elmondtam, hogy a baba nem tabula rasa-val születik meg. Az utóbbi évtizedek kutatásai bebizonyították, hogy a magzat érzésekkel, tanulási képességekkel bíró lény. Nem tárgyként és nem parazitaként növekedik az anyaméhben, hanem olyan élőlényként, aki az anyán keresztül sok mindent érzékel a külvilág változásaiból.

Az anyaméh egyrészt a biztonság, nyugalom, a védettség helye. Másrészt negatív érzések, stresszhatások elviselésének helye is.

A placenta, mint az átvitel szerve, az izgalmak kapcsán keletkező kémiai anyagokat eljuttatja a magzathoz, így jóban-rosszban együtt vannak.

Elmondtam neki, hogy az anyaméhben a magzat olyan gyors ütemű érési, növekedési, fejlődési folyamaton megy keresztül, ami a további teljes életidejében elképzelhetetlen.

Terhessége utolsó hónapjában Czeizel prof. tanácsa alapján elkezdte csökkenteni gyógyszereit, mivel gyermekét szoptatni akarta. Terhessége végére szinte teljesen abbahagyta gyógyszerei szedését, gyógyszermentessé vált, így elkezdhette szoptatni a kisbabát. Ezt természetesnek vette, hogy meg tudta tenni gyermekéért. Elmondtam, hogy nagyon kevés beteg tudja ilyen gyorsan teljesen abbahagyni a már évek óta szedett gyógyszereket, és hogy nagyon becsülöm azért, amit gyermekéért tett. Az első 10 gyakorlatot vettük végig, ezután már császármetszéssel világra hozták kisfiát.

A kisfiú 9-es Apgar értékkel, egészségesen született meg, bementem meglátogatni a szülészetre, és később még küldött róla képeket. Valóban büszke volt rá. Egészséges, szép kisfiú lett, 3850 grammal, 62 cm-rel jött a világra.

A terápia végén, fia születése előtt felajánlottam, hogy amikor úgy érzi, van ideje és kedve, be tudjuk fejezni a relaxációt, és a szimbólumterápiát is szívesen megtanítom neki, mivel építi a személyiséget. Segíteni akartam neki a kezdeti nehéz időszakban várhatóan adódó problémák megoldásában, és a későbbiekben betegségéből való gyógyulásban, illetve tünetei enyhítésében.

Azt válaszolta, hogy mindenképpen szeretné folytatni a terápiát, szeretne egészségesebb lenni, hogy gyermekét rendesen fel tudja nevelni.


Dr. Machó Adrienn
Budapest, 2012. május 17.

A bejegyzés kategóriája: pszichológus
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.