A nárcimus pszichoterápiás vonatkozásai

A nárcizmus, az egészséges és a patológiás nárcimus pszichoterápiás vonatkozásai

A pszichoterápia feladata a kóros lelki jelenségek gyógyítása, korrekciója, a meglévő jó lelki működés erősítése, tudatosítása, magának a személyiségnek az egészségesebbé tétele.

Mindennapi életünkhöz, a stresszek, konfliktusok kezeléséhez, kibírásához fontos a pszichoterápia során személyiség feszültségtűrő képességének növelése, az énerő fokozása.

A nárcizmus – az önszeretet, önközpontosúság – bizonyos szinten fontos énünk számára. A pszichoterápiában tehát ismerünk egészséges nárcizmust. A kisbaba születésekor döntően nárcisztikus viszonyulással rendelkezik, tehát énközpontú. Elvárja környezetétől szükségleteinek kielégítését, mivel ő még képtelen erre. Tehát ekkor nárcizmusa életbenmaradását szolgálja. A pszichoterápia ismeri a patológiás nárcizmus fogalmát, amikor már a nárcizmus kártékony, és a személyiség adaptív funkcióit, kapcsolatait károsítja. A túlzott nárcizmus a személyiségképet torzzá teszi, az egyén rosszul érzékeli képességeit, folyamatos a környezettel az összeütközés, a konfliktusok kezelhetetlenné válnak, túlterhelik az egyént.

A patológiás nárcizmusnak , a nárcisztikus személyiség zavarnak, mint annyi más pszichiátriai betegségnek a gyermekkor rakhatja le az alapjait. Döntő a pszichiátriai betegségek kialakulásánál, hogy mennyire tud a kisbaba környezete gondoskodó, biztonságos, szeretetteljes légkört biztosítani . Amennyiben ez megvalósul, a gyermek azt tanulja meg, hogy a világ alapvetően jó, megbízható, figyel rám, igen, szeretnék belenőni, és a gyermek érdeklődése a külvilág felé fordul. Amennyiben ellenben az igényelt gondoskodást, szeretetet a kisbaba – az első 18 hónap itt a döntő- nem kapja meg, elfordul a külvilágtól, önmagába fordul vissza, érdeklődését visszavonja a külvilágtól. Ez a nárcizmus, a patológiás nárcizmus. Az értékeket kizárólag önmagában érzékeli, önmagát csodálja,mindent a saját szempontján keresztül néz, tehát próbálja a gyermekkorban elszenvedett figyelemhiányt pótolni saját maga számára.Képtelen megfelelő empátiára, hiszen ezt ő sem kapta meg annak idején.Kialakul az önimádat, önmaga jó tulajdonságainak túlzott érzékelése, hajlamos lesz a másik fölé helyezkedni , kapcsolatai diszharmonikussá válnak. A pszichoterápia ezt a diszharmóniát, a folyamatos konfliktusokat hivatott kezelni. Fontos a pszichoterápia során az énkép javítása. Fontos a pszichoterápia során a másik helyes érzékelésének kialakítása, az empátia javítása, a kapcsolatok harmonikusabbá tétele. Ezt a pszichoterapeuta elsősorban saját személyiségével érheti el. A pszichoterápia során fontos a pszichoterapeuta hitelessége, empátiája, feltétel nélküli pozitív elfogadása. A pszichoterapeutának ezek a jellemzői a pszichoterápia során lehetővé teszik a kliens megnyílását, hogy rá merjen látni saját hiányosságaira, kapcsolati nehézségeinek okaira, kialakuljon benne egy igény énképének korrekciójára, és ezt képes is legyen megtenni. Fontos érzékelnie a pszichoterápia kapcsán a pszichoterapeuta hibáit, tökéletlenségét, tehát a pszichoterápia során alapvetően fontos a terapeuta hitelessége. A pszichoterapeutának ahhoz, hogy jó terápiát tudjon vezetni, ezek szerint tehát folyamatosan foglalkoznia kell magával, magának is pszichoterápiába, szupervízióba kell járnia.

A nárcisztikus személyiségzavar kezelése leginkább a 40. életév után szokott igénnyé válni, amikor már a konfliktusok, veszteségek, a szenvedés nyomás követelik meg az énkép korrekcióját, igénylik a pszichoterápiás segítséget. A pszichoterápiához tehát kell egy bizonyos szintű szenvedésnyomás és elkötelezettség. A nárcisztikus személyiségzavar pszichoterápiája, mint általában személyiségzavaroké hosszú távú, akár éveket is igényelhet.

A bejegyzés kategóriája: lelki eredetű betegségek, pszichoterápia, természetes gyógymódok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.