A borderline személyiségzavar

Ebben a pszichiátriai személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Környezetük gyakran elviselhetetlennek érzi őket, ám a betegek is gyakran szenvednek éppen önmaguktól. Bár a pszichiátriai személyiségzavart, mint diagnózist csak 18 éves életkor felett állapíthatjuk meg, előzetes figyelmeztető jelek már gyermekkorban észlelhetők. A pszichiátriai személyiségzavar ugyanakkor (és ez a probléma lényege!) nem betegség, hanem állapot, mely hosszú, éveken át tartó pszichoterápiás kezeléssel is csak igen nehezen befolyásolható! A pszichiátriai személyiségzavar esetén olyan szélsőséges személyiségjegyek kerülnek előtérbe, melyek nagymértékben megnehezítik az egyén beilleszkedését a társadalomba, alkalmazkodását a környezethez. A tüneteitől többnyire inkább a beteg családja szenved, állandó gondot jelenthet szűkebb, de akár tágabb környezetének is. Emellett a beteg is szenvedésként éli meg mindennapjait. Súlyosan szenvednek kapcsolati instabilitásuktól, képtelenségüktől az érzelmi átélésre, érzelmi rezonanciára, arra, hogy saját érzelmeiktől távol vannak, nem képesek tartósan azonos érzelmekkel fordulni a másik felé, instabilak ebben is. „Stabilak az instabilitásban.”

Ennek a pszichiátriai személyiségzavarnak az előfordulási gyakorisága 2-3 százalék. Gyakran társul más pszichiátriai betegségekkel, alkoholfüggőséggel, drogfüggőséggel, gyógyszerfüggőséggel, így nem meglepő, hogy pszichiátriai osztályokon a beteganyag 12-15 százalékánál diagnosztizálható. Így próbálják stabilizálni személyiségüket, védekezni a külvilágból folyamatosan érkező stresszhatásoktól. Ebben a pszichiátriai személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. A pszichiátriai betegségre jellemző a rendkívül instabilitás. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak. Szinte állandó jelleggel szoronganak, viszont a szorongásoldókhoz nagyon gyorsan hozzászoknak. Kapcsolataikban is rendkívül változékonyak; hol erősen kötődnek, hol önállóságukat bizonygatják bármi áron. Irányításra, támogatásra szorulnak, de kiszolgáltatottságuk megalázó, így alig tűrik azt. Ezek a pszichiátriai betegek indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni; nincs biztos magjuk, nincs stabilitásuk. Ezt nem kapták meg gyerekkorukban. Hiányzott a kiszámítható, szeretetteljes környezet. Gyakoriak az agresszív megnyilvánulások. A pszichiátriai személyiségzavarban szenvedőknek viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Ebben a pszichiátriai személyiségzavarban időnként pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. Gyakran szenvednek éppen önmaguktól is, nincs stabil, kialakult énképük. Gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, nincs identitásuk, szexuális perverziók, félrecsúszások gyakoriak. Erre nincs belső rálátásuk, úgy tűnik. A pszichiátriai személyiségzavarban hiányoznak a hosszú távú célok, elképzelések, önálló életvitelük nehézkes, gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, nem ritka a törvénnyel való ütközés sem. Jellemzőek a párkapcsolati nehézségek, gyakori, felelőtlen partnercsere, kisebb-nagyobb törvénysértés, drogfogyasztás, alkoholfogyasztás.

Ebben a pszichiátriai betegségben szenvedők önpusztító életmódot élnek, gyakoriak az öngyilkossági fenyegetések, kísérletek is. Ezek rendkívül megterhelhetik a terapeutát. Visszaélnek a terapeuta türelmével, folyamatosan sértik az együttműködés határait, ezáltal rombolják a terápiás kapcsolatot, hosszabb távon saját helyzetüket lehetetlenítik el a terápián belül is, illetve, mindent megtesznek ezért. Saját maguk legnagyobb ellenségei. Rendkívül félnek az egyedül maradástól, szeparációtól, unalomtól. Állandó élménykeresés, kifejezett törődésigény jellemzi ezeket a pszichiátriai betegeket. Kezelésük nehézkes, átütő, pláne gyors siker nem várható, és ennek gyakran éppen a betegek ambivalens, változékony hozzáállása az oka. A pszichiátriai személyiségzavarban a szélsőséges hangulati ingadozások, szorongás, agresszív, öngyilkossági megnyilvánulások, esetleges pszichotikus tünetek pszichiátriailag, gyógyszeresen is kezelendőek, de mindig tekintettel kell lenni arra, hogy az egyén nagyon könnyen és gyorsan gyógyszerfüggővé válhat. A pszichiátriai gyógyszerek valamiféle pótszert jelentenek, amely a kapcsolatokban rejlő veszélyt nem tartalmazza, ezért sajnos gyakori a függőség a pszichiátriai gyógyszerektől. Hosszú távon a stabil, jól képzett pszichoterapeuta által vezetett pszichoterápiás kezelés lehet hatékony, mely jó esetben éveken át tart. Itt a személyiség újrastrukturálása a cél, ahol az egyén végre megtapasztalhat egy stabil, bizalomteli kapcsolatot, ahol szélsőséges viselkedésére sem megtorlás a válasz. A támogató csoport-terápia is hatékony lehet. Persze, ehhez a pszichológusnak, pszichiáternek meg kell nyerni az egyén együttműködését, mely önmagában is nehéz feladat. A pszichiátriai beteg folyamatosan történő igyekezetét a terápiás kapcsolat (hasonlóan az összes többi) ellehetetlenítésére tudni kell kezelni, a terapeutának folyamatosan visszatükröznie legsajátabb érzéseit, hitelesen, empatikusan, feltétel nélküli pozitív elfogadással jelen lenni.

Sokszor hatékony ebben a pszichiátriai betegségben a párterápia, mindkét fél egyidejű vezetésével, a konfliktusok kezelésével.

A bejegyzés kategóriája: lelki eredetű betegségek
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.