A szülő gyerek kapcsolat az első hónapokban alapozódik meg, de később is alakul, ezáltal a törések helyrehozhatóak. A szülő részéről feltétlen szeretetnek, megtartásnak kell jelen lennie, értékelőnek kell lennie. A gyerek olyan, mint egy fehér lap: a szülő írja rá, hogy jó vagy rossz, ügyes vagy ügyetlen, buta vagy okos, ami a későbbiekben hordozódik. Az automatikus gondolatok (úgysem fog sikerülni, buta vagyok, úgyis megbukok, stb.), melyeket a kognitív viselkedésterápia ír le, részben genetikusan megalapozottak, részben pedig a környezettől származnak.
Egy értékelő személy is elég a gyermekkorban, hogy a gyermek ne sérüljön súlyosan. Ennek a személynek az értékelése ki tudja emelni a gyermeket egy esetleg leminősítő környezetből, felértékelődik az ő véleménye, felül tudja írni a leminősítéseket.
A szülő gyerek kapcsolatnak lehetőleg bizalmon kell alapulnia, nem tekintélyen. A bizalmon alapuló kapcsolat meg tud maradni nehéz időkben is, át tudja vészelni a kamaszkort és egyéb kríziseket. Fontos, hogy a szülő őszinte legyen, tudjon időt szánni a gyerekre, kiemelten fontos legyen neki ez a kapcsolat, megmagyarázza és elrendezze a félreértéseket és megbocsájtó legyen.
