Én-gyengeség a pszichiátriai betegségeknél, a kényszerbetegségnél
A pszichiátriai betegségek, így a kényszerbetegség alapját sokszor az én gyengesége képezi. Az én gyermekkorban erősödik meg, alakul ki. Ha a gyermekkorban a környezet nem tudja megadni azt a megbízható, szeretetteljes légkört, amit a kisbaba igényel, az én instabil lesz. A környezet kiszámíthatatlansága meggyengíti az ént, és ez alapot képez a pszichiátriai betegségek, így a kényszerbetegség kifejlődéséhez is. A kényszerbetegségben az én sérülése 2 éves kor táján következik be.
A kényszerbetegségnél az én gyenge, fejletlen. Kernberg szerint az én gyengeség specifikumai
- alacsony frusztrációs tolerancia,
- gyenge impulzus kontroll,
- fejletlen szublimációs tolerancia.
A kényszerbetegségben az éretlen ént primitív, pusztító, büntető erők hordozójaként kell elképzelnünk. A kényszerbetegségben az éretlen én képtelen megfelelni annak az integráló feladatnak, amelyet az ösztön én impulzusai és a követelményeket képviselő felettes én között lenne feladata betölteni.
A kényszerbetegségben az én a késztetések megfékezésére ellenképződményeket hoz létre, ezek az alacsony szintű elhárító mechanizmusok:
- tagadás,
- racionalizálás,
- ellentétbe fordítás,
- omnipotencia és
- degradáció.
Ezek a kényszerbetegségben a személyiségstruktúra fejlődésébe ágyazódva reakcióképződményként jelennek meg. Az én stabilitásának megváltozásával, érésével a kényszerek háttérbe szorulnak.
A pszichoterápia alkalmas emiatt a kényszerbetegség és az egyéb pszichiátriai betegség gyógyítására is.
