Divat lett a gyermekkori traumák keresése, a mérgező szülők okolása. Fontos az önképviselet a családban, kiállni a saját érdekekért, de a túlzott szembenállás sem jó. Sokszor indokolatlan a szülők hibáztatása, mert rontja ezeket a kapcsolatokat, pedig a szülők többnyire igyekeznek helyrehozni a gyermekkorban elkövetett hibákat.
Például a borderline személyiségzavart kizárólag gyermekkori traumának tulajdonítják, súlyos elhanyagolásnak. A szülők többnyire rálátnak hibáikra, de sokszor nem vállalják fel, a gyerek mindig alárendelt marad, a szülők igyekeznek megőrizni sérthetetlenségüket. Javasolják levél írását a szülőnek, ami az érzésekről szól: hogyan élte meg a gyermekkorát, nem minősítve a szülőt – ez talán oldani tudja a szembenállást, értetlenséget. Jó, ha sikerül rálátni a szülő nehézségeire, örökölt vagy elszenvedett traumáira, melyek meghatározták a viselkedését. A gyermekkori traumákból gyógyulást tudnak jelenteni az őszinte és közeli, értékelő kapcsolatok.
