A kényszeres személyiségzavar avagy anankasztikus személyiségzavar jellemzői
A személyiségzavarok általában, így a kényszeres személyiségzavar is elszigetel, kizár az emberi közösségből. A kényszeres személyiségzavarnál hasonlóan a többi személyiségzavarhoz, a személyiség diszharmonikus, a személyiségvonások túlzóak, ezáltal mind az egyének mind környezetének szenvedést okoznak. A kényszeres személyiségzavarra jellemző az extrém kételkedés, óvatosság, jellemzi még a kényszeres személyiségzavart a részletekben való elmerülés, a tökéletességre való törekvés. Emiatt a kényszeres személyiségzavarban szenvedő úgy érzi, hogy soha nincs kész a feladatával, még nem elég jó, még biztos lehetne jobb, elhúzódnak a feladatok, túlságosan a részletekbe menően. A kényszeres személyiségzavarban szenvedők aránytalanul nagy hangsúlyt helyeznek a teljesítményre, nagyon lelkiismeretesek, és ez elvezethet oda, hogy teljesen kizáródnak az örömteli, társas kapcsolatokból. A kényszeres személyiségzavarban szenvedő kínosan pedáns, ami környezetének kellemetlen, és neki is szenvedést okoz. Mintha soha nem tudna ellazulni, merev és rigid, emiatt nehezen oldódik, illetve nem tud feloldódni emberek között, magányos, egyedül marad szorongásaival. A magány a depresszió melegágya is, sokszor arcukon látszanak is a gondok, magány vágta barázdák, szinte állandóan ráncolt a homlokuk, stb. Ugyanakkor megbízhatóak, becsületesek, nagyon szigorú erkölcsi normáik vannak, emiatt jó munkaerők. Fontos segíteni a kényszeres személyiségzavarban szenvedőknek feloldódni a kapcsolatokban, hogy családjukban ne magányosodjanak el.
