A pszichiátria gyógyító légköre

A pszichiátria az emberi lélekkel foglalkozik. Erre a tájra csak nagy és biztos tudás birtokában lehet belépni, fontosak bizonyos adottságok, az empátia, az érzékenység a másik ember iránt, az elfogadás, bizonyos szintű harmónia a pszichiáter személyiségében. Fontos, hogy a pszichiáter személyisége gyógyító személyiség legyen.

Azokon a pszichiátriai osztályokon, ahol gyógyító légkör van, tehát elfogadó és nyugodt légkör – ott gyógyulnak a betegek.

Fontos, hogy a pszichiátriai osztályokon megszülethessen az az élménye a pszichiátriai betegeknek, hogy itt én fontos vagyok, számítok, itt értem vannak, én itt értékes vagyok, ismernek, és kíváncsiak rám.

Ehhez az ott dolgozó pszichiátereknek elkötelezetteknek kell lenni, törődőknek, ismerni kell alaposan a pszichiátriai betegeket.

Fontos a jó kapcsolat a pszichiátriai betegek rokonaival, de az első mindig maga a pszichiátriai beteg kell, hogy legyen.

Nagyon nehéz a jó, de még határokat tartó kapcsolat a pszichiátriai betegek hozzátartozóival. Sajnos sokszor a pszichiátriai betegségek keletkezésében, illetve annak során jelen vannak a hozzátartozók, kapcsolati problémáikkal, nárcizmusukkal, jelen vagyunk, maga a társadalom is. Nem véletlen, hogy korunkban ennyire felszaporodtak és előtérbe kerültek, már a gyermekkorban elkezdődnek a legsúlyosabb pszichiátriai betegségek is.

A pszichiátriai betegségeket megalapozza sokszor a közvetlen környezet leminősítése, a jelenlévő énközpontúság, önzés, ha a gyermekre nem jut kellő figyelem, ha nem ismerik fel és el a gyermek szükségleteit, esetleg fizikailag is elhanyagolják.

Tehát a pszichiátriai beteg sokszor tünethordozó, az őt körülvevő patológiás környezet tüneteit hordozza. Sokszor a pszichiátriai betegek azok, akik elhordozzák a környezet patológiáját, tehát mintegy magukra vállalják azt, áldozatai lesznek és elhordozói a családi problémáknak.

A pszichiátriai gyógyszerek segítik ebben a pszichiátriai betegszerepben való megmaradást. Ezt segítjük mi, pszichiáterek, a gyógyszeripar érdekeinek kiszolgálásával, a gyógyszerek hatásainak nem kellő ismeretével (pl. önkísérlet). Véleményem szerint minden pszichiáternek meg kéne ismernie a pszichiátriai gyógyszerek hatását, legalább két hétig szedni kéne a pszichiátriai gyógyszereket, hogy utána helyén tudjuk kezelni a pszichiátriai betegek panaszait.

Sajnos az orvosi egyetem a pszichiátriai és egyéb gyógyszerek szedésére szocializál. Európában a pszichiátriai gyógyszerek mellett, azokkal szemben nem kapnak kellő hangsúlyt ma sem a természetes gyógymódok, még a pszichoterápia, ami az emberi kapcsolatokról szól , sincs a helyén Viszont a gyógyszeripar a maga jól felfogott érdekében virul. A pszichiátria is áldozatul esik sokszor az anyagi érdekeknek, azonban egyre inkább mégis teret hódít a pszichoterápia, Jó lenne, ha a pszichiátriai gyógyszerek mellett a pszichoterápia is államilag támogatott, elérhető lehetőség lehetne mindenkinek, de legalább a pszichiátriai osztályokon mindenképpen mód lehetne a gyógyító légkör megteremtésére, a pszichoterápia mindenki számára elérhetővé tételére.