Stigmatizálás korunkban
A pszichiátriai betegségek sajnos stigmaként szolgálnak, emiatt a pszichiátriai betegségek szégyenletesek. Szégyen pszichiáterhez, vagy pszichológushoz menni, pedig mindenkinek lehet rá szüksége. Életünk során fejlődünk, alakulunk, kritikus fázisokon megyünk át, súlyos csalódásaink, megrázkódtatásaink vannak, amikor jót tesz, ha valaki segít. Egy kritikus fázisban szükségessé válhat a pszichiátriai gyógyszerek alkalmazása, mely a széteséstől, a nagyobb bajtól meg tud védeni.
Ez, a pszichiáterhez, pszichológushoz fordulás titokban szokott történni többnyire. Mintha a testi gyógyítás, a testi betegségek sokkal természetesebbek, elfogadhatóbbak lennének, pont a lelki, a pszichiátriai betegségeket sújtja a stigma, megbélyegzettség.
Stigma manapság a nárcizmus, nárcisztikus személyiségzavar, divat jelenleg a borderline személyiségzavarral foglalkozni. Hamar rásütik a másikra, hogy te akkor biztos nárcisztikus, borderline vagy, akkor is, ha az illető nem tudja pontosan, mi is az. Az a tapasztalatom, hogy szinte mindenkinek volt már életében legalább egyszer dolga pszichiáterrel. Egy divatossá vált diagnózist, pl. a borderline betegség diagnózisát pedig különösen gyakran rásütik emberekre. Azt gondolom, többet jelent egy ilyen magalázó teher ráaggatásánál, ha azt mondjuk, hogy „valamiért mostanában nagyon indulatos vagy”, vagy „miért nem tudsz ebben az esetben megérteni engemet”, vagy, hogy „úgy látom, belemerültél az alkoholba, miben tudok segíteni neked?” – azzal szemben, hogy „te biztos borderline vagy, pszichiáterhez kéne menned”.
A társadalom elidegenedésével már eltávolodtunk egymástól, és a stigmatizálás is ennek része, elmaradt az odafordulás, egymás megsegítése. A borderline, nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyének – ellentétben a látszattal -, rengeteg nehézséggel, kapcsolati kudarccal, sok-sok szenvedéssel élő betegek, nem megvetendők, kiközösítendők, inkább megsegítendők. Ez nehéz, mivel ugyanakkor kapcsolataikban a másiknak sok csalódást, keserűséget okoznak. Ezért lenne fontos, hogy tudjunk igazán a másikra figyelni, ne csak saját sértettségünkre, hanem a másik folyamatos vergődésére, sérüléseire kapcsolataiban. A stigma elintéz, lezár és tehermentesít: ő ilyen, ő beteg, a borderline, nárcisztikus, nekem nincs tennivalóm vele, menekülök előle.
