Lester Luborsky foglalkozott a dinamikus rövidterápiával. A rövidterápiák kiemelik egy fontos, meghatározó elemét a kliens problémájának, és azzal foglalkoznak. Ennek a megváltozása aztán levezet a kliens többi problémájának megoldódásához. Ahogy az előre felé guruló gombolyag egyre nagyobb lesz, nőnek a problémák, sokasodnak a panaszok – ugyanúgy, ha elkezdjük lefejteni, egyre kisebb lesz, és a végén eltűnik. Tehát a sok probléma egymással összefügg, és ha elindul egy előremutató jó folyamat, előbb-utóbb minden tünet sorra tud kerülni. Sok esetben nincs szükség hosszú pszichoterápiára.
A pszichoterápiában, különösen az analitikus pszichoterápiában használják az áttét fogalmát. Az áttét, hogy a klienst hogy érzékeli a pszichoterapeuta a pszichoterápia alatt. Tehát az a benyomás, amit a kliens kivált a pszichoterapeutában, és ez azonos azzal többnyire, amit a többi emberben kivált. Az áttétre válaszként jelöli meg az analitikus pszichoterápia a viszontáttétet, tehát a pszichoterapeuta a saját benyomásait, érzékelését visszajelzi, szinte tudattalanul, ösztönösen. Sokszor az áttétben a klienstől sok önmagát leminősítő attitűdöt tudunk érzékelni, és ha ez meglátszik rajtunk, az a kliensnek sérülést okoz. Tehát fontos, hogy az áttétre ügyeljen a pszichoterapeuta. Bizonyos dolgokat, amik rombolóak, jobb, ha eleinte nem mondunk el a kliensnek. A túlzott őszinteség kárt okozhat a pszichoterápiában. A kliens rengeteg sérülést hordoz, a pszichoterápia alatt nem szoktuk ezeket növelni, inkább csökkenteni. A pszichoterápiás kapcsolat, az áttét visszajelzése is feltételez mindenképpen egy odaforduló, értékelő jelenlétet, és ez határozza meg elsősorban az áttétet. Sajnos a pszichoterápia alatt a pszichoterapeuta által mégiscsak jelzésre kerülnek dolgok, amik jobb lenne, ha nem jelennének meg, amik fájdalmasan bántóak lehetnek a kliensnek. Tehát a pszichoterápia alatt a verbális kommunikáció mellett nagyon fontos a non-verbális kommunikáció, és ennek során a pszichoterapeuta és a kliens kommunikál. Nagyon érdekes, ahogy ez a kommunikáció egyre közelibb, megértőbb lesz, és közelebb hozza egymáshoz a klienst és a pszichoterapeutát. A kliensek hihetetlenül megértőek tudnak lenni a pszichoterapeuta irányában. Ez az áttét-viszontáttét fogalma tehát, aminek a kezelése a pszichoterapeutától nagy figyelmet, odaforduló, értékelő jelenlétet igényel.
