Pszichoterápiás első interjú: Z. P. 33 éves férfi – 2. rész

Ekkor felemeli bal kezét. Finoman vésett jegygyűrűje gyönyörűen csillog. Meglepődök, ebben a szürkeségben ilyen szép csillogás, nem gondoltam volna.

A jelentkezés közvetlen előzménye

A Media Marktnál volt osztályvezető. Mindig újabb célokat tűzött ki, szépen haladt előre, majd 2005. végén elbocsátották, mivel kitudódott, hogy többekkel megvesztegették. Ekkor elvesztette bizalmi állását. (Megsajnálom) Remény sincs rá, hogy valaha visszavegyék, mondja. (Úgy tűnik, ez az állás valóban nagyon sokat jelentett neki.) Itt rengeteget dolgozott ha hazament, még akkor se volt vége a munkának, jöttek a telefonok. Valóban sikeres volt ebben az állásban, mint osztályvezető. (Mintha az elveszett paradicsomról beszélne.)

Ráadásul egy olyan kolléga jelentette fel őket, aki tudott az ügyről, közszájon foroghatott a dolog. (Meg sem próbálja jó színben feltüntetni magát.) Csak kérdésemre, hogy elrendezte-e magában azt az ajándék gépet, vagy bántja a lelkiismeretét, beszél az ügyről. Ha nem kelt volna el az a négy gép, amit átvett a japán cégtől, a japánok többféle módon próbálták volna értékesíteni, pl. kiállításra, stb. vitték volna, tehát nem lett volna vesztesége belőle az osztálynak.

Mikor bement a felmondás után, már nem figyeltek rá, látta, hogy már nem számít. (Borzasztó lehetett)

Új helyen helyezkedett el, de ez a munka az előzőhöz képest monoton, egyhangú volt, egyre rosszabbul érzete magát. Adminisztrált, amit termékmenedzsernek hívtak. (Ahogy leírja munkáját, az előző után hatalmas zuhanásnak tűnik.) Előző állásban ő határozta meg az osztály eladásra kerülő árúkat, ő szerezte be. Nem is akart ide eljönni, csak el kellett mégis helyezkedni, ezt az állást javasolták neki, ideiglenesen. Munkába jövet két hónapja összetörte a kocsiját, úgy nézett ki, hogy jogosítványát is elveszik, de az végül is megmaradt. Ettől is rettegett, hogy még jogosítványa sem lesz. (Csapás-csapás hátán. Ezt már magának köszönheti, ilyen rossz állapotba kerülhetett. Mit jelenthet egy férfinek, hogy még a jogsit is elveszik?) Ekkor már nagyon ki volt készülve. 2 hete otthagyta a munkahelyét, felmondott, elege lett. Új állása nincs. Passzív betegállományba akar menni, és új állást keresni. Nincs előtte cél, nincs jövőképe. (A tartása is olyan erőtlennek tűnik, az is ahogy formálja a szavakat Mint akibe csak hálni jár a lélek, mintha minden szavával az utolsó kis pislákoló energia hagyná el.)

Házasság, párkapcsolat

Párkapcsolatára kérdezek. Jónak mondja, nem túl vidáman, kissé elutasítóan. Ezt nem tudom értékelni, úgy látom, nem szeretne többet mondani róla. (Mintha valamit lezárna maga felé.) Feleségével nem tudják megbeszélni a problémáit. Ezért keresett fel engem. Éjszaka nyugtalanul alszik, felébred, aztán visszaalszik.

A gyerekek éjszaka vándorolnak. Ő éjszaka sétál. A fiú alszik az anyjával, a lány vele. (Szép kis házasélet, lehetnek problémák.)

Éjszaka, ha elaludtak, beteszik őket az ágyukba. Vettek egy nagy ágyat a két gyereknek, hogy egymás mellett aludjanak, de az is csak egy hónapig tartott, – úgy tűnik, elege van az alvási cirkuszból, hogy még éjszaka is „sétál”. (Kicsit ironikusan hangzik, először azt hittem, alvajáró.)

A páciens a lánnyal alszik, felesége a fiával. (Olyan perverzül, furcsán hangzik, nem, hiszem, hogy az egész tetszene. Úgy tűnik, beletörődött ebbe is.)

Most amiatt is lelkiismeret furdalása van, hogy gyerekeivel nem volt eleget. Lánya hat éves, fia három. (Még egyszer megnézem a férfi korát. Meglepődök – csak 33 éves? Többnek látszik.)

A bejegyzés kategóriája: pszichoterápia
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.