Pszichoterápiás első interjú: M. D. A. 40 éves nő – 3. rész

Javaslom, hogy olyan dolgokat csináljon, amik örömet szereznek, pl. aerobic, amit régen is szívesen csinált. De 16 éves fiát figyelmeztetni kell, hogy tanuljon, mondja.
(Meglepődök, egy nagy fiúval miért kell ennyire törődni, noszogatni? Nyugodtan hagyja magára, legfeljebb megtanul egyedül felkészülni az órákra – csak magával törődjön! Úgy tűnik, ehhez nem szokott hozzá. Egyfajta önbüntetésnek tűnik, amit csinál.)

Ha színházba mentek, öltönyben kellett menni a férjnek is, bár szívesebben ment volna egy kötött pulcsiban. Előtte órákat vasalt, kötötte a nyakkendőket, hogy férjének, fiainak is pontosan az övig érjen le. (Ezt is úgy mondja el, mint aki neki okoz felesleges gondot. Mennyivel egyszerűbb lenne hagyni elmenni pulcsiban! Itt is valami külső látszatot akart fenntartani.) Férjével, ha ő nincs ott, sokszor van konfliktusuk a gyerekeknek.

Elmondja, hogy voltak kísérletei, hogy rendezze házasságát. Elmentek Ciprusba, Párizsba, de férje leült ott is a TV elé. Ő a fiával sétált, ők jól érezték magukat. (Furcsa, hogy semmilyen közös programot nem tudnak szervezni, még külföldön sem. Kis odafigyeléssel, türelemmel sem lett volna ez lehetséges?)

Férje, szerény, magának való. Két hete azt mondta neki, hogy szereti. (Mik derülnek ki! Meglepődök, jól esik ezt hallani – én ezt elhiszem, és ezzel azt is, hogy a férje tényleg nem akar válni, és a maga módján szereti a pácienst.) Elmondja, hogy férje szeretete abban nyilvánul meg, hogy este le akarja tépni róla a pizsamát. (Rossz ezt hallani, megsajnálom. Ez a nő kedvességre, gyengédségre vágyik, gondolom – nagy csalódás, ha ezzel szemben ilyen hozzáállással találkozik.)

Férje iszik, napi 3-4 üveg sört, néha rövidet is, hétvégén. Megismerkedésükkor csak alkalmilag ivott. Látja rajta, hogy ivott, ilyenkor elfelejti, amit 5 perccel előbb mondott neki. Csak bámul maga elé. (Borzalmas lehet ezt végignézni! „Ki bamba bún borong…” Úgy tűnik, férje is az italba feledkezik a gondok elől, azzal kábítja magát.)

Gyerekkora jó volt, szülei sokat dolgoztak, ő többnyire 8 évvel idősebb nővérével volt, mégsem panaszkodik.

De férje családjáról megvan a véleménye, Férje szülei mindketten ittak, 40-es éveikben haltak meg a szülők, az ital szövődményeiben, állítja. (Korainak tűnik ez az időpont, ezt sem szívesen hiszem el. Olyan „piha” a hozzáállása mindenhez, ami férjével kapcsolatos.) Magas sarkú cipőben jár az amúgy is magas nő. (Valahogy nagyon fölém magasodik – talán nem csak a centiméterek miatt, és ez egyáltalán nem zavarja. Ez valamiféle kompenzációnak tűnik, mintha foggal-körömmel próbálná fenntartani önértékelését.)

Végig az interjú alatt hemzsegnek az orvosi szakkifejezések, szinte csak latin szavakat használ, mutatva, hogy ezt ő mind tudja. (Kezd zavarni.) Kezéről beszél, Dupuytren kontraktúra van kialakulóban rajta. Kéri, hogy nézzek utána, majd már mondja is, hogy ő egy hat oldalas angol cikket talált róla. (Úgy érzem, hogy engem is „überelni” igyekszik.)

A szülei gyakran verekedtek. Apja cukorbeteg (megvakult mostanra), feltételezi, hogy korán impotens lett (itt is szexuális problémák lehettek, mint férjével) Valószínűleg emiatt volt apja állandóan féltékeny a feleségére, pedig az soha nem csalta meg.

Volt, hogy lelökte feleségét a lépcsőn, vagy bevágta a vitrinbe, az csupa vér lett, össze kellett varrni a sebeket. Így éltek, és mégsem váltak el. Talán ezért nem válik ő sem, és elhúzza a száját. (Mint aki undorodik.)

A páciens mégis szépnek mondja gyerekkorát. (Meglepődök, még egyszer megkérdezem, annak ellenére, hogy gyakran voltak verekedések?) Szülei a hétvégéket velük töltötték, nem veszekedtek olyan sokat – mondja. Egyébként is rá nővére vigyázott. (Ami vele kapcsolatos, arról szép emlékei vannak. A bajok, úgy tűnik, a házassággal kezdődtek.)

A bejegyzés kategóriája: pszichoterápia
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.