Miért és hogyan hat a személyközpontú pszichoterápia a coaching során?

Az általunk bemutatatásra kerülő személyközpontú megközelítés a modern pszichológia harmadik nagy áramlatának (a pszichoanalítikus és behaviorista iskolák mellett)  a humanisztikus  pszichológiának  legsikerültebb  gyakorlati megvalósítása.

Történet:

Carl R. Rogers nevéhez fűződik a személyközpontú pszichoterápiás módszer kidolgozása, kezdve az 1940-es évektől. Vezérgondolata, hogy az ember több, mint részeinek összessége. Olyan egyéniség, aki nem rabja sem saját- belső- tudattalan késztetéseinek (pszichoanalítikus felfogás), sem a külső- determináló tényezőknek (behaviorista megközelítés). A másik két iskola determinizmusával szemben az embert úgy tekinti, mint aki saját sorsát képes önmagából kiindulva meghatározni, aki pozitív értékek hordozója, s állandó növekedésre törekszik. Rogers szerint az egyén önmaga határozza meg működését.  Viselkedésének kialakítását saját megismerési rendszerére alapozza. Viselkedése megváltozása tapasztalatai feldolgozásának megváltozása nyomán válhat lehetségessé.

Személyiségelmélet:

A megismerésnek, a megtapasztalt élményeknek csupán egy része tudatosan átélt tapasztalat. Ez az átélt rész jelenti az egyén számára a realitást, viselkedésével erre  részre reagál. A fejlődés során ebből a szelf (önmagam) válik ki. A szelf a másokkal folytatott értékelő kommunikáció, és ezek nyomán nyert tapasztalatok integrálásának módja nyomán alakul ki.

1. az egyén közvetlen tapasztalatszerzése által, melyeket
1.1-magával összefüggésbe  szervez
1.2-vagy  figyelmen kívül hagy, mert nem észlel kapcsolatot szelfjével
2. torz leképezést alakít ki, mert bár a (külső személytől származó megítélés, mint) tapasztalat nem valódi személyiségről szól, saját tapasztalatként építi be.

A személyiség alapvető belső tendenciái:

– célja, hogy megvalósítsa önmagát
– a pozitív értékelés, vagy önelfogadás szükséglete

A  személyközpontú megközelítés felfogásában  a pszichoterápiás folyamat feladata a személyiségfejlődés akadályainak felszámolása azáltal, hogy a torz élményfeldolgozás helyett reális értékelő folyamat érvényre jutását teszi lehetővé.

A tapasztalatoknak a szelfbe történő újrabeépülése a nagyobb megfelelés irányában történik.  A terapeuta feltétlen elfogadást közöl kliensével annak érdekében, hogy a kliens szelf fenyegetettsége redukálódjon, így lehetőség nyílik az eddigi önképpel ellentétes élmények fenyegetettség nélküli megtapasztalására, beépülésére, mely által a szelf módosulhat.

A pszichoterápiás módszer legfontosabb feltevése:

A személy hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, amelyek önmaga megértését mozdítják elő. Létmódjában és viselkedésében pozitív változásokat eredményezhetnek. Ezen erőforrásokat sajátos emberközi kapcsolatok által mozgósíthatjuk. A terápiában a kapcsolat milyensége a döntő.  Ezen viszony meghatározói a gyógyító beszélgetés alapváltozóinak nevezett, a terapeuta iránti igényként megjelenő empátia, feltétel nélküli elfogadás és kongruencia fogalmai. Az empátiásan viszonyuló terapeuta figyelme teljes egészében kliensére irányul. így képes felfogni a kliens közléseinek érzelmi motivációs tartalmait is. A felfogott, megértett közléseket újra feldolgozza, újrafogalmazza- (tükrözés). A feltétel nélküli elfogadás a kliens kijelentéseinek és viselkedésének pozitív részei iránti figyelem. A kongruencia a beszélő személy közlései valamint belső állapota közötti egybeesést, azonosságot jelenti.

A rogersi alapfeltételek képezik a terápiás kapcsolat alapját, és lényegi hatásmódját. A kliens tartalmi szinten szakértő az életével és saját élményeinek jelentésével kapcsolatban, míg a terapeuta szakértelme a terápiás folyamatra vonatkozik. Ez a kettő folytonos párbeszédben van egymással, és egymást kiegészítheti.

A személyközpontú pszichoterápiában a fejlődés célja a teljességgel működő személyiség kialakulása.

Jellemzői:

-nyitott a tapasztalatai felé
-személyisége rugalmasan változik az újabb tapasztalatok beépítésének folyamatában
-szelfje e tapasztalatokkal azonos

Önmagát elfogadja és pozitívan értékeli, viselkedése új helyzetekben egyedi és alkotó alkalmazkodást tanúsít  s ezek következtében képes a környezettel teljes harmóniában élni.

A szervezetfejlesztésnél a beavatkozás a rendszer mindegyik szinten történik, s a rendszert, mint egészet, feltétlenül magában foglalja.

A szervezetfejlesztés különböző formái:

1. Team szupervizio

2. Mediáció

3. Folyamat tanácsadás

4. Coaching

1. Team szupervizio (személyzeti csoport). során : Olyan intézményekben, ahol segítő munka folyik -pl. szociális munka, vagy pszichoterápiás osztály-, a segítő szakmákban egy klienssel több munkatárs is kapcsolatba kerül.
A kliensek által igényelt figyelem gyakran vezet a team erős érzelmi bevonódásához. Ez akadályozza az együttműködésüket.
A szupervizor empátiás figyelme az az erö, ami visszabillenti az egyensúlyt, hogy a team tagjai figyelmet tudjanak fordítania saját reakcióikra, valamint a csökkent együttműködés javítására.  A szupervizor megnyilvánulása egyben minta a team tagok számára az egymással való odafigyelőbb kommunikációra. Így a szervezet munkatársai lélektanilag összehangolódnak, s feldolgozhatják az érzelmi terheket.
Ahol többféle képzettségű szakemberek többféle módszerrel foglalkoznak a hozzájuk fordulókkal, azért előnyös a team szupervízióban a személyközpontú megközelítést alkalmazni, mert ebben megtalálható gyakorlatilag minden módszer közös gyökere, a közös nevező, amire mindenki hangolódni tud, amit azonban a különbözö módszerekben nem alkalmaznak ilyen tisztán.

2 A mediáció: során minden érintett lehetőséget kap arra, hogy az esetet a saját szemszögéből, megszakítás nélkül elmondja. Azáltal, hogy a vitavezető feltétel nélküli elfogadással fordul az éppen beszelő fél felé, csökkenti az illetőben a felhalmozódott indulati feszültséget.

Az elfogadottság megélése által veszít erejéből az az előfeltevés, hogy a frusztráltság, veszteség érzését a másik fél fölött való győzelem érzése begyógyítaná. Ugyanakkor a vitavezető kommunikációs mintát szolgáltat mind a hallgatók, mind az éppen beszélő számára.

3. A folyamat-tanácsadás hozzásegít a problémák kibontásához és a saját megoldás megtalálásához. A konzulenssel zajló párbeszédben közösen diagnosztizálják a zavarok okát, és közösen keresik a megoldást.
Elhárítja azokat az el nem fogadottság érzéséből táplálkozó belső akadályokat, amik a saját erőforrásokat elzárják. Így működésbe léphetnek a saját gyógyító folyamatok.

Nem egyszer olyan helyzettel kell megbirkózni, ami korábban még soha nem merült fel, és az ismeretlentől való félelem, a kész, és addig bevált megoldási módok alkalmazhatatlansága bénítóan hat az elmére.

A tanácsadó váltakozva dolgozik egyénekkel, vezetőkkel és munkatársi csoportokkal, vagyis a tanácsadási folyamat egy egész teamre, vagy különböző csoportok együttműködésére is kiterjed

4. Coaching, vagyis egyéni vezetői tanácsadás: A coach olyan „edző”, aki a vezető egyéni felkészítését segíti. A vállalattól, szervezettől független szakember, akivel nyíltan megbeszélhetők mindazok a kérdések, amit másokkal nem tárgyalhat meg. .
A coach nem egy speciális terület szakértő tanácsadója, hanem a tanácsadás szakértője: a vezetőt a munkatársaihoz és a szervezetéhez való viszonyában segíti eligazodni.

Az egyéni vezetői tanácsadás javasolt egy vezetőnek, ha túlterhelik a problémái, ha helyzete folytán nagyon elszigetelődik, ha vezetői szerepkörében jelentős változás zajlik (például vállalata nagyságrendje változik — kisvállalatból középvállalattá, vagy elbocsátások válnak szükségessé).

A lelki tanácsadás elősegítheti az egyensúly visszaszerzését, sőt sikeres esetben az egyén egy-egy krízisállapotból valami önismereti többlettel kerül ki.

A csoport coaching esetében többnyire egy teamhez tartozó munkatársak személyes fejlődést szolgáló, vezetői szerep feldolgozását problémái feldolgozását célzó csoportülések sorozatáról van szó.

A személyiségfejlesztő program kapcsán, ha az eljárás hatékony, a technika valamelyik pszichoterápiás irányzatból származik

A személyközpontú megközelítés, mint terápiás ideológia, kiválóan alkalmas arra, hogy szervezetfejlesztői beavatkozások elméleti alapja legyen.

A továbbiakban bemutatom, miért alkalmas a személyközpontú pszichoterápia a coaching céljaira.

 A coaching sikeres alkalmazásához arra van szükség, hogy sokkal optimistábban gondolkodjunk az emberekben- minden emberben- szunnyadó képességekről.

A coaching nem a múltban elkövetett hibákra, hanem a jövőbeli lehetőségekre épít. Célja az egyénben rejlő lehetőségek kibontakoztatása, teljesítményének javítása által. Nem az illető tanítását jelenti, hanem a tanuláshoz való hozzásegítését.

A coaching modellje: Leginkább a makkhoz hasonlítunk, melyben benne rejlik annak a lehetősége, hogy pompás tölgyfává növekedjen. Szükségünk van táplálékra, biztatásra, és fényre is, amely felé törekedhetünk, de a tölgyfaság lényegét eleve magunkban hordozzuk. Lásd személyiségelmélet.

A személyközpontú pszichoterápiában a személy fejlődése, növekedése, gazdagodása optimális feltételek között mehet végbe.

 Itt egyedülálló és biztonságot nyújtó tapasztalat az élmény, hogy elfogadnak, bármit előhozhatok magamból, még a legszégyenletesebb, legfájdalmasabb dolgot is, mert nem kell attól tartanom, hogy a másik meleg odafordulása ettől megváltozik

A terápia során személy teljes működése állandó mozgás, növekedés, a tapasztalatokból való gazdagodás. A személyként működő, növekedésre képes, nyitott, egyedek kapcsolata alapján lehetővé válik az egyéni, szervezeti problémák megoldása is.

   A feltétlen elfogadás olyan meggyőződést tételez fel, hogy az emberi személy önmagában érték. Itt a tudáson túlmutató személyes meggyőződésről, hitről van szó, amely a terapeuta  filozófiai állásfoglalásának része. Ehhez tartozik a személy fejlődésébe, változásra való képességébe vetett hit is.

    A feltétel nélküli elfogadáshoz hozzátartozik annak a jognak tisztelete és elfogadása is, hogy a másik a saját meggyőződése és értékei alapján irányítsa életét.  

Rogers: „Egyre inkább azt érzem, hogy minél jobban megértenek, és elfogadnak egy embert,  annál valószínűbb, hogy elhagyja a hibás magatartási sémákat,  amelyekkel az élet felé ment,    és annál inkább fordul az  előremutató irányba. A személy hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, amelyek önmaga megértését mozdítják elő, létmódjában és viselkedésében pozitív változásokat eredményeznek.( Itt visszautalnék a coaching mottójára, mely szerint:  A tölgyfaság lényegét magunkban hordozzuk.)

Azok a belső tartalmak, amelyek szenvedést okoznak, kevésbé kínzóak, ha szavakba öltöztetjük őket.

Munkahelyünkön a bennünk rejlő lehetőségeket saját egyéniségünk, és egyediségünk optimalizálásával bontakoztathatjuk ki, nem pedig azáltal, hogy egy másik ember felfogása szerinti legjobb gyakorlatnak-azaz külső elvárásoknak megfelelően formáljuk magunkat.

Az erőlködés feszültséget okoz a testben és koordinálatlan mozgáshoz vagy cselekvéshez vezet, aminek sokszor kudarc a vége.

    A személyközpontú terápia nem a beszűkült, akadályozó kapcsolati minták megértésére vagy feldolgozására helyezi a hangsúlyt, hanem  a személyes és mély kapcsolat kialakítására  A kliensek a terápiás helyzetben megismétlik interakciós mintájukat és ezáltal a terapeuta egy bizonyos szerepbe kerül. A terapeuta munkája –ennek a részfolyamatnak a szintjén- arra irányul, hogy kilépjen ebből a szerepből, és hiteles kapcsolat kialakítására törekedjen, melyben ő maga és a kliens is autentikus módon lehetnek jelen. Ez korrektív interakciós élményt jelent a kliens számára, melyben lehetősége nyílik arra, hogy önmaga addig el nem fogadott aspektusait integrálja, kibontakozzon személyisége.

A coaching sokkal igényesebb és megerőltetőbb is lehet, mintha utasításokkal próbáljuk áthidalni az interperszonális szakadékokat a munkahelyen, de ugyanakkor eredményesebb is.

A főnök és beosztottak kommunikációjában az utasítással, lemondással, stb. szemben jobb a megbeszélés. Idézet Sir John Harves-szel készült interjúból: Ha a többiek által választott irány nem egyezik meg az általam választottal, akkor is arra felé indulok…ha egyszer már elindultunk, bármikor irányt változtathatunk. Lehet, hogy belátom, nekik volt igazuk, de ők is rájöhetnek, hogy nem ezen az úton kellene haladnunk, s végül az általam javasolt irányba megyünk tovább, s az sem kizárt, hogy egy harmadik megoldást kell választanunk. Egy a fontos: az úton haladni csak szívvel, lélekkel szabad.(empátia, elfogadás a személyközpontú pszichoterápiában.

  A kommunikáció teszi lehetővé a személy kifejlődését és létének fenntartását. Az Én csak a Te által  nyilvánulhat meg igazán, mert az  Én a másikban tárulkozik fel önmaga számára.

A terápiás folyamat eredményeképpen a személy egyre nyitottabb lesz az élményeire és ezek finomabb árnyalataira. Érzéseinek és gondolatainak saját jelentést tulajdonít, ahelyett, hogy mások által meghatározott jelentést fogadjon el. Kapcsolataiban egyre inkább sikerül a saját élményeivel összhangban cselekednie, miközben másokat is jobban figyelembe vesz és el tud fogadni.

A munka során csak azt tudjuk irányítani, aminek tudatában vagyunk. Aminek nem vagyok tudatában, az minket irányít.

A személyközpontú terápia nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a kliens a saját értelmezési keretét fejtse ki és fogalmazza meg a terápia során A terapeuta szerepe az, hogy a klienst ebben segítse, és nem az, hogy egy új értelmezési keretet nyújtson a számára.

A terapeuta figyelme ennek a folyamatnak a szintjén a kliens történetére, és a történet struktúrájára irányul. Ennek során a kliens az önmagáról, másokról, és a világról alkotott képét alakítja és finomítja, új tények és élmények fényében.

A segítő személy optimális feltételeket biztosít az egyén saját erőforrásainak kibontakoztatására. A terapeuta tükörképet tart a páciens elé, amelyben hitelesen láthatja önmagát. A visszatükrözés során az egyén önmagáról szerzett ismeretei kibővülnek.

Lehet, hogy a coaching során a coach a vártnál mélyebbre jut a coachee rejtett indítékainak, motivációjának szondázásakor. Ez a coaching természetéből fakad- nemcsak a tünettel foglalkozik, hanem az okokkal is.

A célzott terápiák során létrejön az a bizalom, amely alapján a kliens most már egész valóját viszi a terápiás kapcsolatba, nem csupán egy-egy tünetét, így lehetővé válik az okok megértése is.

Az a szubjektív élmény, hogy megértenek, figyelnek rám, elfogadnak, hatalmas erőforrás. Ennek az erőnek a vonzásában a kliens gyorsan felhagy a külsődleges, személytelen dolgokkal,  valódi önfeltárásba kezd, önismerete javul.

A megfelelő légkörben folytatott verbalizáció négyszeresen hatékonyabb, mint a nem elfogadó légkörben folytatott terápia. Helm (1978) szerint a pozitív elfogadás légköre a legerősebb szorongásellenes állapot, csökkenti a feszültséget.

A munka során a teljesítmény, a tanulás és az öröm  elválaszthatatlanul összefonódik egymással. Mindhármat gazdagítja a magasabb szintű tudatosság, és mindhárom a coaching alapvető céljai közé tartozik, de- egy ideig legalábbis- sikerrel összpontosíthatunk elsősorban ezek egyikének fejlesztésére. Ha a három közül akár csak egyet is elhanyagolunk, azt előbb-utóbb megsínyli a másik kettő. A teljesítményt például nem lehet hosszabb ideig fenntartani, ha nem társul hozzá a tanulás, vagy öröm élménye.

A coaching éppen ezért természeténél fogva az öröm fokozására törekszik. A gyakorlatban elmosódik a határ a teljesítmény, a tanulás és az öröm között, eggyé olvadásuk felső határa pedig John  Withmore szerint az, amit csúcsélménynek szoktunk nevezni. Ez nem a munkában a csúcsélményre való törekvést jelenti, hanem a coach működésének tudatosságát.

Itt említem meg, hogy a személyközpontú  pszichoterápiában modell- tanulás  is érvényesül. Ennek során a kliens magatartás- mintákat vehet át a partnerétől, még külön megerősítés nélkül is. Ez részben automatikusan, észrevétlenül zajlik le. A terapeuta aktív fáradozása, (Gendlin 1961) megoldási módjai jelentenek mintát a kliens számára

     Eredményes terápia során a változás főbb tendenciái a következők:

– A kliens önmagával új tapasztalatokra tesz szert. Önképe tehát reálisabb lesz, ennek eredményeképp az önkép és én ideál is közelebb kerül egymáshoz.
-Az egyén új viselkedésmódokra tesz szert. Megváltozik a konfliktusok kezelésének módja
.
– A terápia során új döntések születnek, vagy hosszabb ideje vajúdó kérdésekre válasz születik.
– A beszélgetés, amely kezdetben a tünetek és panaszok  felsorolására  korlátozódik,  a terápia során fokozatosan  a személynek önmagával való  foglalkozásába megy át. A jól vezetett terápia során a tünetekről a folyamat előrehaladásával egyre kevesebb szó esik. A kliens felismeri, hogy ezeknek csupán jelzés értéke van, s a lényegi kérdéseket az önmagával való viszonyban fogalmazhatjuk meg. Fokozatosan a jövő felé fordul.

Az egyén értékrendje szilárdabbá válik, ugyanakkor elfogadóbb, nyitottabb lesz más értékek irányában is. Új, önmagával kapcsolatos tapasztalatokról van szó, amelyek a terápiás munka során az önképhez illeszkednek,  ésl annak változását eredményezik.

A spiritualitás jelentősége a coachingban

A spiritualitás az ember első számú motivációja élete értelmének keresésére. Alapvető vágy, hogy megismerjük a végső értelmet és célt életünkben, s hogy teljes életet élhessünk.

Maslow szükséglet hierarchiája Jellemzők
Önmegvalósító Kifelé irányuló energia közös célokra fordítva
Önbecsülés, megbecsülés mások részéről Belső vetélkedésre fordított energia
Valahová tartozás A team tagjainak befelé fordított energiája

A szükséglet hierarchia csúcsán az önmegvalósítás szerepel.

A személyközpontú pszichoterápia szerint az ember lényegéhez tartozik, hogy meghaladja, (transzcendálja) önmagát. Az embert emberi mivoltában vizsgálja, mint akit nemcsak a külső események és belső biológiai szintű működései (ösztönei) határoznak meg, hanem aki rendelkezik egy bizonyos fokú szabadsággal, mely emberi voltának lényegét jelenti.

A vezetői munkában szükséges, hogy az egyént „belülről” a saját szempontjai alapján próbáljuk megérteni. A személyközpontú terápia módszere alapvetően erre épül.

    Így lehetővé válik a növekedés, melynek lényege az „önmagát meghaladás”.

 A terápia ezért nem csupán egy rendszer egyensúlyának helyreállítása, hanem nevelés, educatio, azaz vezetés, együtt haladás.

A terápia célja a teljes testi és lelki egészség helyreállítása, fenntartása, megőrzése. A személyközpontú megközelítés ideális emberképe a „teljesen működő személy”. Ez az ideális állapot az ember önmegvalósító törekvésének eredménye. Másokkal a lehető legnagyobb harmónia, amelynek forrása a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.

A módszer kidolgozása után, mikor alkalmazhatóságát tesztelték, egy alkalommal Rogers beszélgetést folytatott egy vízvezeték szerelővel. A beszélgetés után kikérdezték a klienst. Az elégedettségi kérdésnél a kliens azt válaszolta: „Azt nem tudom, hogy milyen szakember lehet, mint pszichológus, de egészen kiváló vízvezeték szerelő lehet.” (Ilyen mértékű megértést tapasztalhatott, egy hiteles,mély, egyenrangú kapcsolatban.)

Az elmondottakat Rogers egyik terápiájáról készült filmmel kívánjuk illusztrálni. A film levetítése előtt kiemeljük, amire érdemes figyelni:

A filmet nézve megfigyelhető lesz, hogy a személyközpontú pszichoterápia gondolkodásmódja nem távolodik el az itt és mosttól, a jelen problémáktól. Mégis más, mint a hétköznapi beszélgetés. Eszköztelen, tiszta módszer. Nincsenek meg benne azok a kapaszkodók, amelyeket a többi irányzatban a technika jelent (pl. viselkedés th.-k).

Rogerset nézve látszik, hogy önmagával békében van. Nyugodt, meleg, derűs, harmóniát sugárzó, nyitott a másikra. A páciensnek tükrözi érzelmeit, gondolatait.

Kettőjük között mély, hiteles kapcsolat bontakozik ki. Rogers kezével, egész személyiségével részt vesz a kommunikációban. Egész lénye (testtartása is ezt mutatja) a páciens felé irányul. Az egész terápia folyamán Rogers igen intenzíven, empátiásan figyel. Ha valaki ezt a figyelmet megtapasztalja, aki még addig sosem tapasztalta, hogy valóban fontos a másiknak, az igen nagy hatású.

A terápia elején a páciens tördeli a kezét, saját magába kapaszkodik. Ez a magány jele-csak magamba kapaszkodhatom

Rogers megérti a helyzet iszonyú nyomasztó voltát: „This could be se deep.”

Már az első pár mondat után a páciens kezével mintha simogatna, Rogers felé nyúlna, felé mutatnak a kezei. Majd elmosolyodik, lassan kinyílik, helyzetét részletesebben magyarázza.

Rogers a továbblépést a másikkal mondatja ki. Empátiájával megadja azt az élményt, hogy a páciens problémája a másik ember által érthető, így könényebb elfogadnia magát. A páciens élménye: Eddig nem értékeltem magamat, most egy kapcsolatban elfogadnak, megértenek, megtanulom értékelni magamat. Én a problémáimmal együtt emberértékű vagyok. Ha átlagos vagyok, a másik átlagos mellém állhat.

A terápia végén a páciens elveszi arca elől a kezét, felsóhajt, fellélegzik, megkönnyebbülten mosolyog, bezártságából széttárja a karjait, kihúzza magát, kinyílik, melegség költözik az arcára, ő mondja ki a megoldást. Sikerült áttörni a magányt, amit ki tudja, mióta hordoz magában.


Végül egy verssel zárjuk a módszerbemutatót, mely érvényes a bemutatott módszerre, a címe:

Figyelj
és hallgass rám

Ha arra kérlek, hogy hallgass rám,
és te tanácsot adsz,
nem teljesítetted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet,
és te elmagyarázod, hogy miért így érzek,
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te úgy érzed,
valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem, süket vagy.

Nem kértem mást, csak azt,
hogy figyelj és hallgass meg.

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem azt, hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy meghallgass.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kellene tenni,
csak alátámasztod gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az érthetetlennek.

Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik,
és tanácsra nincs is szükség.

(Hát te is kérlek, figyelj és hallgass rám,
ha szólni akarsz, várj egy ideid.
és akkor én is tudok rád figyelni.

Szerzők neve: Bajza Yvonne, Machó Adrienn


A program címe: Miért, és hogyan hat a személyközpontú pszichoterápia a szervezetfejlesztésben?
A program tervezett műfaja: Módszerbemutató
Az általunk bemutatatásra kerülő személyközpontú pszichoterápia a modern pszichológia harmadik nagy áramlatának (a pszichoanalitikus és viselkedésterápiás iskolák mellett) a humanisztikus pszichológiának legsikerültebb gyakorlati megvalósítása.

Ismertetjük a módszert történetét, személyiségelméletét, alapváltozóit, legfontosabb feltevését, a személyiség fejlődésének célját, mely a teljességgel működő személyiség: önmagát elfogadja és pozitívan értékeli, viselkedése új helyzetekben egyedi és alkotó alkalmazkodást tanúsít  s ezek következtében képes a környezettel teljes harmóniában élni.

A szervezeti tanácsadási módok közül a coachingot kiemelten tárgyaljuk.

A coaching modellje: Leginkább a makkhoz hasonlítunk, melyben benne rejlik annak a lehetősége, hogy pompás tölgyfává növekedjen. Szükségünk van táplálékra, biztatásra, és fényre is, amely felé törekedhetünk, de a tölgyfaság lényegét eleve magunkban hordozzuk

Lehet, hogy a coaching során a coach a vártnál mélyebbre jut a coachee rejtett indítékainak, motivációjának szondázásakor. Ez a coaching természetéből fakad: nem csak a tünettel foglalkozik, hanem az okokkal is.

Ismertetjük, mit érdemes átvenni alkalmazásánál a személyközpontú pszichoterápiából.

Néhány sajátosság: A személyközpontú terápia nem a beszűkült, akadályozó kapcsolati minták megértésére vagy feldolgozására helyezi a hangsúlyt, hanem a személyes és mély kapcsolat kialakítására. Módszere alapvetően arra épül, hogy az egyént „belülről”, a saját szempontjai alapján próbálja megérteni.

A célzott terápiák során létrejön az a bizalom, amely alapján a kliens most már egész valóját viszi a terápiás kapcsolatba, nem csupán egy-egy tünetét, így lehetővé válik az okok megértése is.

A coaching során, még külön megerősítés nélkül is modell-tanulás is érvényesül. Ez részben automatikusan, észrevétlenül zajlik le. A terapeuta aktív fáradozása, megoldási módjai jelentenek mintát a kliens számára. Ennek során a kliens magatartás- mintákat vehet át a partnerétől. Az egyén új viselkedésmódokra tesz szert. Megváltozik a konfliktusok kezelésének módja. Értékrendje szilárdabbá válik, ugyanakkor elfogadóbb, nyitottabb lesz más értékek irányában is.

A növekedés lényege az „önmagát meghaladás”. A folyamat ezért nem csupán egy rendszer egyensúlyának helyreállítása, hanem nevelés, educatio, azaz vezetés, együtt haladás.

A módszerbemutatót egy videofelvétellel zárjuk, mely Rogers egyik terápiájáról készült, és demonstrálja az elmondottakat.

A szerző elérhetősége (e-mail: burszkiadrienn@chello.hu, telefon: 06-20 519 2054)

A Magyar Személyközpontú Pszichoterápiás és Mentálhigiénés Egyesület képviseletében