Pszichológia és a pszichiátria

A pszichológia és a pszichiátria,
a pszichológus és a pszichiáter közötti hasonlóságok és különbségek

A pszichológusok öt éves képzés alatt sajátítják el a pszichológia, az ember gondolkodásának, viselkedésének megismeréséről szóló tudománynak az alapjait. A pszichológusok elsajátítják a pszichológiai tesztvizsgálatokat, így pszichiátriai betegség esetén a pszichiáter késérére pl. projektív teszt, akár Rorschach teszt segítségével megbízható információt tudnak adni a beteg pszichés állapotáról. A pszichológus és a pszichiáter pszichiátriai osztályokon munkatársak, együtt dolgoznak a lelki betegségek gyógyításáért. Itt a pszichológus inkább a diagnosztikában segít. Amennyiben a pszichológusnak marad még a diagnosztika, a pszichológiai tesztvizsgálatok mellett energiája is ideje, segíthet a pszichoterápiák végzésében is.

Pszichiátriai osztályokon a pszichiáterek feladata elsősorban a gyógyszeres kezelés. A pszichiátriai gyógyszerek alkalmasak arra, hogy egy heveny, kritikus fázisban, mely akár a tudat integritásának megszűnésének veszélyét rejti magában, csökkentsék a szenvedésnyomást. A pszichiáter feladata az élettel nehezen összeegyeztethető állapotok kezelése, amikor már közvetlenül az ember életéért küzdünk. Ilyen pl. az ES (elektroshock kezelés) vitalis indikációja, pl. egy kataton stuporos, megdermedt, mozdulatlan beteg kezelése, aki már nem is táplálkozik. Pszichiáter kezeli az öngyilkossági veszélynek kitett embert, a pszichotikus epizódban lévő klienst, a már tűrhetetlen szorongással járó kórképekben szenvedőket.

A pszichiátriai kezelés pár, hétig, esetleg – ritkán – hónapig tart. A pszichiátriai kezelés után, vagy már a pszichiátriai kezelés alatt is indokolt a pszichoterápia elkezdése. Tehát a pszichiátriai gyógyszer önmagában nem hoz tartós változást. A pszichiátriai gyógyszer alkalmas a szenvedésnyomás elviselhetővé csökkentésére, de a szenvedés okát, mely az egyénben rejlik, nem szünteti meg.

A pszichoterápiát végezheti pszichiáter és pszichológus is.

Mind a pszichológus, mind a pszichiáter megszerezheti ehhez a végzettséghez a tanusitványt. A pszichológus először le kell, hogy tegye a klinikai szakpszichológusi vizsgát. Ehhez pszichiátriai osztályon kell töltenie 3 évet, majd a végén vizsgázni.

A pszichiáter közvetlenül leteheti a pszichoterápiás szakvizsgát, mivel az ő gyakorlatában már a pszichiátriai osztályos gyakorlat megvan. A pszichoterápiás szakvizsgát 2 éves tanfolyam előzi meg. Elvégzéséhez mind a pszichiáternek, mind a pszichológusnak kell módszerspecifikus végzettséget is szereznie, legalább egy pszichoterápiás irányzatból.

Ezután teheti le mind a pszichológus, mind a pszichiáter a pszichoterápiás szakvizsgát.

A pszichoterápiás szakvizsga követelménye egységes a pszichológusoktól és a pszichiáterektől, áll az általános lélektani ismeretekből, általános pszichopatológiából, és a pszichoterápiás módszerek ismeretéből. A pszichoterápiás szakvizsga része az esettanulmány. A pszichológusok és pszichiáterek a szakvizsga előtt megismerik az első interjú készítés szabályait, gyakorlatot szereznek a pszichoterápiában. A pszichoterápiás szakvizsga előfeltétele a gyakorlat, tehát, hogy a pszichiáterek a szakvizsga előtt 3 évig pszichoterapeuta mellett dolgozzanak, és munkaidejüknek legalább egyharmadát igazoltan pszichoterapeuta szakvizsgával rendelkező orvos mellett töltsék. A pszichoterápia a pszichiáterek számára ráépített szakvizsga, tehát csak a pszichiátriai szakvizsga után szerezhetik meg.

Úgy gondolom, hogy a pszichoterápiás szakvizsga szükséges a jó gyógyítómunkához, a betegekhez való megfelelő hozzáálláshoz még pszichiátriai osztályokon is.

Úgy gondolom, és ez tapasztalatom is, hogy a gyógyulás a pszichiátria betegségekből csupán gyógyszer segítségével nem lehetséges, ehhez szükség van a pszichoterápiára is, amit megadhat egy laikus is, tehát lehet gyógyító egy olyan kapcsolat is, mely nem pszichológussal és nem pszichiáterrel működik.

A pszichoterápiás kapcsolatban a lényeg a pszichiáter és a pszichológus részéről az empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a hitelesség.

Fontosnak tartom, mint pszichiáter és pszichoterapeuta, hogy a kliensek gyógyszereit a pszichoterápia végén nullára redukáljam, mert a krónikus pszichiátriai gyógyszerszedés sajnos krónikussá teszi a pszichiátriai betegségeket, és függőséghez vezethet, ami akár már egy újabb pszichiátriai betegség lehet, a drogabusus. Elterjedt hazánkban a Rivotril nevű nagypotenciálú szorongásoldó gyógyszer drogként való használata (a hajléktalanok, a rabok a börtönökben pénzért vásárolják egymástól). Ezt a pszichiátriai gyógyszert a patikák már csak az igénylő aláírásával, személyi számának megadásával adják ki.

A pszichológus is és a pszichiáter is végezhet pszichoterápiát, ha megvan a pszichoterápiás szakvizsgája. A pszichoterápia itt már egyenrangú, a pszichoterápia sikerében alapvető a pszichológus és a pszichiáter személyisége és a megszerzett tárgyi tudás.

Fontos a pszichológus, mind a pszichiáter számára az egész életen át tartó önfejlesztés, mivel munkaeszközük a személyiségük. Javasolt mind a pszichológusok, mind a pszichiáterek számára a szupervízió, itt eseteiket egy idősebb, tapasztaltabb szakember segítségével elemzik, rátekintést, segítséget, tanácsot kapnak.

A pszichológusoknak, pszichiátereknek törődniük kell saját lelki egészségükkel, folyamatos rekreációjukkal, mert hosszabb távon csak így tudnak segíteni a klienseknek.

A pszichoterápiás óra szent (ahogy azt az én tanárnőm mondta), tehát ide csak kipihenten, maximális figyelemmel ülhet be a pszichológus és a pszichiáter. Ilyenkor kint kell hagyni minden saját problémát, és csak a kliens problémájával lehet foglalkozni.

A pszichoterápiának szigorú etikai szabályai vannak, melyet a pszichológus és pszichiáter köteles betartani. Ide tartozik pl. a titoktartás.

A bejegyzés kategóriája: pszichiáter, pszichológus, pszichoterápia
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.