A pszichiátriai betegségeket a környezet is megszenvedi. A kényszerbetegség sok szenvedést okoz a családnak is. Sokszor a kényszerbeteg kényszereibe bevonja a hozzátartozót is, a hozzátartozó egy idő után esetleg már nem tud kilépni a kényszerekből. Már együtt végzik, és azok egyre hosszabbak, egyre fárasztóbbak lesznek.
Különösen megterhelő a pszichiátriai betegség, így a kényszerbetegség is egy házasságban, megrontja a kapcsolatot. Meg kell becsülni azt a házastársat, aki hajlandó elfogadni a másik órák hosszat tartó ellenőrizgetéseit, stb.
A kényszerbetegség sajnos nem szabályozható, és a pszichiátriai betegek általában nem szabályozhatóak, tehát az ilyen felszólítások, hogy „fejezd már be”, „hagyd abba”, „szedd össze magad”, sajnos nem vezetnek eredményre, ennél sokkal mélyebb, nagyobb az ő szenvedésük.
Hogyan viszonyuljunk kényszerbeteg családtagunk viselkedéséhez?
A pszichiátriai betegeknek sokkal inkább az odafordulás, türelem, empátia tud segíteni. Ugyanakkor nem segít a becsatlakozás, lesüllyedés a betegségbe. Fontos, hogy a hozzátartozók, akik együtt szenvednek a pszichiátriai betegekkel, így a kényszerbetegekkel is, időt fordítsanak saját lelkük ápolására, fel tudjanak üdülni, megújulni. Így lehet segíteni a másiknak, és türelemmel, segítő odafordulással jelen lenni.
