A kényszerbetegség pszichoterápiája során találkozunk a kényszergondolatok kínzó, lelkiismeret furdalást okozó hatásával. A kényszergondolatok én-idegenek, a kényszerbeteg rémülettel éli meg, mivel sosem tenné meg. Többnyire a kényszergondolatok egy agresszív cselekedetet tartalmaznak, és sokszor ez a legkedvesebb, legszeretettebb lényre irányul, őt fenyegeti.
A pszichoterápia során fontos, hogy tisztázzuk, hogy ez a kényszergondolat a szorongás terméke, nem kell, hogy emiatt a kliensnek lelkiismeret furdalása legyen. Mintha maga a kényszerbetegség is az én integritása ellen támadna, azt feszegetné, és mégis sok esetben, mikor már a pszichózis fenyeget, a kényszerek tartják össze az ént. Tehát pszichózis veszély esetén a kényszer szerepe lehet az összetartás, megóvás a nagyobb bajtól.
Nagyon fontos a pszichoterápia során a megbízhatóság, hogy a kliens tudja, hogy biztos támasza a pszichoterapeuta. A pszichoterápia alatt kialakult bizalom segít megtartani a klienst, a szenvedések közepette, és lesz ereje lépéseket tenni a gyógyulásért.
A kényszerbetegség pszichoterápiája alatt, bármilyen pszichoterápiáról is van szó, szívesen alkalmaznak elemeket a kognitív pszichoterápia eszköztárából. ezek a kognitív viselkedésterápiás pszichoterápiából átvett elemek többnyire az egyén saját aktivitását igénylik.
