A kényszerbetegség sajátjai Kernberg szerint a csökkent frusztrációs tolerancia, a gyenge impulzus kontroll, a fejletlen szublimációs tolerancia, amelyek az én gyengeség specifikumai, az én-gyengesége, fejlődésében történt akadályoztatása következtében vannak jelen.
Ezek a specifikumok teszik lehetővé a kényszercselekedetek és kényszergondolatok felléptét, rendszeres megjelenését, amik nagy szenvedést okoznak a kliensnek. Mintha lenne egy felette uralkodó erő, ami rákényszeríti a kényszercselekedetek elvégzését, a kényszergondolatok elszenvedését, újra és újra kénytelen megélni ezt az alávetettséget, saját maga gyengeségét, ellenállni képtelenségét, és ez tovább gyengíti az ént, kimeríti. A kényszerbetegek egy állandó kimerült, csökkent energia szintű létben vannak.
Ezért rendkívül fontos a kényszerbetegség pszichoterápiájában az én megerősítése, a jó oldalak megismerése, megismertetése, rossz tulajdonságaik elfogadása, tudomásulvétele, fontos a kényszerbetegség pszichoterápiája során az egészséges önértékelés kialakulása. Ennek a folyamatában segít a pszichoterápia kapcsán a feltétel nélküli elfogadás.
Ha a kliens a pszichoterápiás, vagy más kapcsolata alatt feltétel nélküli pozitív elfogadást tapasztal meg, elhiszi lassan, hogy ő értékes hasonlóan a többi emberhez, a pszichoterápia alatt, és a közti időben is szembe mer nézni magával, rossz oldalaival is, és képes lesz felvenni a harcot a kényszerekkel, szembeszállni velük, erőt gyűjteni.
Mindazonáltal a pszichoterápia komplexen hat, hat maga a kapcsolat, az érzelmi átélés, a pszichoterapeuta hitelessége, tehát a pszichoterápia alatt a pszichoterapeutának fontos teljesen jelen lenni, több szempontra is figyelni és reagálni. Tehát a pszichoterápia teljes jelenlétet kíván meg a pszichoterapeuta részéről. Ezért olyan fárasztó a pszichoterápia, és három óra után feltétlen hosszabb pihenőt kell tartani a pszichoterapeutának, regenerálódni kell.