A játékszenvedély a DSM-ben (Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv) impulzuskontroll-zavarok kategóriáján belül szerepel (DSM-5), szerencsejáték-használati zavarként (az angol „gambling disorder” alapján). Először az 1980-as DSM-III kiadásban jelent meg önálló betegségként, ekkor még „kóros játékszenvedély” néven, és a diagnózis főként a kontrollvesztésen alapult.
Az impulzuskontroll zavarok kategóriái
- Kóros játékszenvedély:
Az akaratlanul, túlzottan játszó személyekre vonatkozik. - Kleptománia:
Az ismétlődő lopási késztetés jellemzi. - Pirománia:
Az ismétlődő, szándékos tűzgyújtás jellemzi. - Trichotillománia (hajtépés):
Az ismétlődő, kényszeres hajtépés jellemzi. - Kényszeres vásárlás (oniománia):
A kényszeres vásárlás jellemzi, amely önbecsülést, szorongást és stresszcsökkentést szolgálhat. - Ismétlődő explozív zavar:
Túlzott agresszív kitörések jellemzik, amelyek aránytalanok a kiváltó okkal.
Kóros játékszenvedély
A kóros játékszenvedélyben szenvedők többnyire introvertáltak, rosszak a családi kapcsolataik. A kóros játékszenvedélyben jelen lehet egy oppozíció, szembenállás. Ebben a zavarban nem élik meg a pszichiátriai betegek, milyen káros a tevékenységük a családra, illetve kívül helyezkednek ezen a szemponton. Tud lenni egy egocentrizmus, elfordulás a környezettől, a játék okozta öröm felértékelődik. A gyógyuláshoz, a pszichoterápia elkezdéséhez döntő szerepe van a gyógyulás iráni motivációnak, ami sokszor hiányzik. Többnyire a családtagok toleranciája fogy el, de amíg a kliens nem érdekelt a pszichoterápiában, a gyógyulás kizárt, illetve a későbbiekben is lassú folyamat.
