A pszichoterápia egyik eleme, követelménye az úgynevezett feltétel nélküli pozitív értékelés. Ez a pszichoterápia folyamán végig követelmény a pszichoterapeutától. Egyben követelmény a pszichoterapeuta személyisége iránt, hogy inkább értékelő, mint leminősítő legyen egyéb vonatkozásban is. A pozitív értékelést nem könnyű a pszichoterapeutának a pszichoterápia során nyújtani, ez ilyen irányú akaratot, kognitív erőfeszítést kíván. A feltétlen pozitív értékelés a pszichoterápia folyamán akkor is megtartandó, ha a kliens leértékelő, ellenséges, stb. Ehhez fontos a pszichoterapeuta teherbírása, belső stabilitása. A pszichoterápia folyamán értékelő, megtartó közegben a kliens önmagát is pozitívan értékeli, hajlandó lesz magába nézni, mélyebb folyamatok indulnak be, a gyógyulás útján.
A pszichoterapeuta irányában a pszichoterápia alatt másik követelmény a hitelesség. A pszichoterápia alatt a pszichoterapeutának őszintének kell lennie, a valós gondolatait kell megosztania. A pszichoterápia egy valós kapcsolat, s ha a pszichoterapeuta hiteles, a kliens is feladja védekező mechanizmusait, megosztja mélyebb gondolatait is a pszichoterápia folyamán a pszichoterapeutával. Másrészt a pozitívumokat, értékeléseket hitelesen közölve azok a kliens számára építőek. A pszichoterápia folyamán a hitelesség azt is jelenti, hogy a pszichoterapeuta nem mondhat mást, mint amit egyébként akár a testbeszéddel, egyéb metakommunikatív csatornákon jelez a kliensnek, mert azáltal a pszichoterápiás kapcsolat sérülne.
A pszichoterapeutának foglalkoznia kell a saját lelki egészségével, fizikai jólétével, hogy a pszichoterápia folyamán valóban jól tudjon jelen lenni. A pszichoterápia a lélek gyógyítása, feltétlen figyelmet, odafordulást kíván meg a pszichoterapeutától. Ha vannak is gondjai a pszichoterapeutának, azokat a pszichoterápia alatt félre kell tenni, csak a kliens gondjaira lehet figyelni. Pszichoterápiás tanárnőm egyszer úgy mondta, hogy a pszichoterápiás óra szent. A pszichoterapeutáknak feltétlenül javasolt a szupervízió. Ennek során egy külső pszichoterapeutától segítséget kapnak a pszichoterápia vezetésében. Előfordul, hogy például a pszichoterapeuta nagyon bevonódik a pszichoterápia alatt, vagy olyan problémával találkozik a pszichoterápia alatt, melyet saját úgynevezett vakfoltja miatt rosszul lát, ilyenkor fontos a szupervízor segítsége.
A pszichoterápia harmadik fontos követelménye Carl Rogers szerint (a személyközpontú pszichoterápia atyja) az empátia. Az empátia közel hozza a klienst, problémáit emberléptékűvé és megérthetővé teszi, a pszichoterapeuta és a kliens között egy valódi kapcsolat épül. Az empátia során is fontos az akarat, a pszichoterápia folyamán a pszichoterapeuta empátiája nem függhet például a kliens státuszától (például börtönviselt), nem kell kiérdemelni. Előfordul, hogy a kliens nem tudja jelezni a pszichoterapeutának az érzéseit, közönyösnek, távolinak tűnik, ilyenkor is nagyon fontos az empátia. Ha esetleg sokáig nem jön pozitív visszajelzés, mély a sérülés – ami ebben az esetben különösen aszimmetrikussá teszi a pszichoterápiás kapcsolatot – a pszichoterapeutától a pszichoterápia sokkal több energiát követel. Előfordulnak a kliens részéről félreértések, mindig fontos látni a pszichoterápia alatt a kliens sérülékenységét, elhibázott percepcióit, melyek nehezítik kapcsolatai, így a pszichoterápiás kapcsolat alakítását is.
A pszichoterápiáról, a lélek betegségeiről nem szívesen beszélünk, akinek lelki, pszichiátriai betegsége van, azt stigmatizálják, emiatt pszichoterapeutához, különösen pszichiáterhez menni is stigma. Többnyire sok negatív megítélést hordoznak a kliensek, emiatt fontos, hogy a pszichoterapeuta ebbe a csapdába ne essen bele, még ha a kliens részéről ezek a negatív megítélések képviselve is vannak, és feltétlenül értékelő legyen a pszichoterápia alatt.
