A konfliktus során a belső élmény a tehetetlenség, a bennmaradás a konfliktusban, a sodródás megélése, ahogy egy idő után ő is megfogalmazza.
A terápiás kapcsolatban néha szinte könyörög, hogy oldjam meg a problémát, többször jelzi, hogy egyedül nem tud lépni. Tehát itt is át akarja engedni élete irányítását, várja a megoldást. Megkérdezi, hogy ezek a dolgok, párválasztás, nősülés, hogy mennek. Úgy tűnik, erről még senkivel sem beszélgetett.
A páciens párkapcsolatait többnyire a nők kezdeményezik, és ők is alakítják, ettől szenved. Végül is, mivel nem tud elköteleződni, szakít. Majd, mikor a nő is a szakítás mellett dönt, mély kétségbeesésbe zuhan.
Sodródik a nők között, de igyekszik tanulni a hibáiból. Katinál már Marit határozottan visszautasította, próbálta Móniból okulva letisztítani a kapcsolatot. Barátai vannak, kétszer, háromszor van köztük hetente.
Szülei közül anyjáról beszél inkább. Apja elbeszélései során háttérbe szorul.
Anyjával hétvégenként találkozik. Anyja helytelenítette, hogy összeköltözött barátnőivel.
Mióta emlékszik, 10 éves kora óta apja iszik. Anyját nem akarta elvenni, 7 hónapos terhes volt, mikor összeházasodtak. Anyja erre is büszke. (A nő, akinek minden sikerül.) Apjának ő volt a kedvence.
Apja 1996-ban meghalt. A tüdőbe áttéteket adó hererák miatt fél tüdejét kivették, majd 3 év múlva újabb áttétet fedeztek fel. Ebbe az agydaganatba halt bele.
Anyja apja halála óta uralkodni akar rajta. Azt mondta neki, hogy ők apjával nagyon jól éltek, büszke a házasságára – de akkor miért ivott az apja, mióta az eszét tudja? Szinte állandóan részeg volt.
A bátyjával az anyja nem csinálja, amit vele, meg se próbálja. Mikor Móni náluk lakott, 2 évig kb., és el akartak menni valahova, az anyja mindig adott valamilyen feladatot, amit egyedül nem tudott elvégezni. Így otthon maradtak. Hétvégén rendszeresen hárman jártak a telekre, ez volt a hétvégi program, anyját el kellett kísérni, segíteni kellett neki.
Móninak dühkitörései voltak anyja ellen, anyjának Móni ellen, mindkettő rajta csattant. Egyszerre mindkettőnek nem lehetett a kedvére tenni. Anyjának nagy része lehetett abban, hogy ez a kapcsolat szétment.
Katival is hasonlóan viselkedett, de akkor már nem laktak ott. Amikor Kati valamiért összeveszett az anyjával, nem beszélt vele.
Most már nem engedi anyjának, hogy uralkodjon rajta, visszaszól, rákiabál, és ha az elkezd sírni, mondja neki, hogy csak sírjál. Annyival is könnyebb a helyzet, hogy bátyja odaköltözött a családjával és kis gyerekével, így most ők kéznél vannak. Azóta neki könnyebb.
Úgy érzem, mások is kezdetben a melegszívű, értékes férfit ismerik meg, akinek jó anyagi háttere van. Majd mikor már komolyra fordul a dolog, és dönteni kéne, megélik a teljes határozatlanságot, bizonytalanságot.
Ez kezdetben meglepő, még egy ideig megpróbálják fenntartani a kapcsolatot, aztán belátják, hogy nekik kell kilépniük belőle, mert a férfi nem tud. A kapcsolatban lehetetlen helyzetbe hozza magát a páciens.
Így fogalmaz: most legalább megismer a barátnőm, ha már rossz, legyen még rosszabb. Ennek a tehetetlenségnek a megélése, és a jövő, a nő részéről bekövetkező biztos szakítás súlyos szenvedést okoz neki. A kezdeti nyerő pozícióból vesztes pozícióba hozza magát. Barátnői a szakítás után újabb kapcsolatba lépnek, és mivel megtehetik, még ezzel is függésben tartják a pácienst, továbbra is fenntartják a szenvedésnyomást.
