Nehéz a pszichoterápia során, ha a pszichoterapeutának erkölcsi aggodalmai vannak a kliens útjával kapcsolatban, de ő -jogosan- elvárná, hogy a pszichoterapeuta értse meg, kísérje, támogassa. Én ezt mindig kifejezem, az én dilemmámat, gondomat, de próbálom elfogadni a kliens útját is. Engedem az útján, de néha kitör belőlem az aggódás, a kétségek, a frusztráció, hogy tudok ezen az úton társa lenni, féltem, hogy rossz irányba halad. Van, aki ilyenkor abbahagyja a pszichoterápiát, az egyik kliensem például nagyon őszintén és hitelesen meg is osztotta velem, hogy azért nem folytatja a pszichoterápiát, mert nem helyeseltem, nem támogattam az -egyébként valóban problémás- férjétől elvezető úton.
A kliensek azonban többnyire elfogadják ezt a helyzetet, és azt is tudják, hogy haladhatnak az útjukon. Így az én aggodalmaim ellenére a kapcsolatok rendeződnek, valóban kiúttalan házasságok után tartós, boldog kapcsolatok tudnak kialakulni. Tehát létezik az aggodalmak mögött mégis egy összetartás, egy egymás mellett állás, amit ők érzékelnek, és mégis rendeződni tudnak a dolgok. Tudják, hogy az aggodalmaim ellenére mégis bízni akarok bennük, és segíteni őket. Utólag többször kaptam kedves értesítéseket, hogy boldogok, rendbe jöttek olyan kapcsolataik, amiket én aggodalommal szemléltem, hogy át tudták beszélni a problémákat, amiket esetleg nekem nem sikerült teljesen, jól átadni, vagy megérteni. Az egy olyan egységnek tűnik, ami túlmutat esetleges nézeteltéréseken, aggodalmakon, amit jó átélni, biztonságot ad. Ha a kapcsolat megtartó, el tudja hordozni a problémákat, félreértéseket is.
Fontosnak tartom, hogy a kliens egyenrangúnak érezze magát a pszichoterápia során. Néha ha megharagszom, ha nagyon rosszul esik valami, különösen, ha ez ismételten történik meg, a pszichoterápia további folyamata érdekében visszajelzem. Ugyanis ha magamban tárolok ellenérzéseket, haragot, az meg fog látszani a reakcióimon, és romboló lesz, akkor, amikor pont építeni kellene, zavar támad a kommunikációban.
Volt egy időszakom, amikor a velem szemtelen, tiszteletlen kliensektől magasabb óradíjat kértem, mert fárasztóbb volt az óra, esetleg folyamatos ellenségességgel, célzásokkal tarkítva, leminősítve az orvost. Azt tapasztaltam, hogy van rálátásuk a rossz, helytelen viselkedésükre, szégyellik, nehezen hordozzák. Valószínűleg a többi kapcsolatukban is rossz lehet az effajta jelenlét. Így, amikor ezt visszajeleztem, többször fájdalmasan láttam, hogy megroppantak, elfogadták a döntésemet, és legalábbis átmenetileg, de inkább végleg rendeződött a kapcsolat. Nem szívesen éreztetem a hatalmamat, mindig aszimmetrikus helyzetet eredményez, nem szívesen teszem nyilvánvalóvá a nagyobb tudásomat, néha mégis rendezni tudja a helyzetet, jó a hatása a pszichoterápiás kapcsolatra, a pszichoterápia folyamatára, ki tud alakulni végül egy közös haladás, közös út, így egyenlőbb és harmonikusabb lesz a kapcsolat.