A nárcisztikus személyiségzavar többnyire úgy ismert, mint egy nagyzási hóborttal, megalomániával, dominanciával, irigységgel jellemezhető pszichiátriai kórkép. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberrel kapcsolatba kerülők elnyomást, szenvedést élnek meg. Emiatt sok emberre, akinek köze sincs a nárcisztikus személyiségzavarhoz, a nárcizmushoz, rásütik ezt a pszichiátriai diagnózist. Például ha egy önbizonytalan ember szembekerül egy magabiztos, jóindulatú emberrel, aki ugyanakkor nem megy bele a manipulációkba, már rá is sütheti, hogy dominál felettem, nárcisztikus. Vagy egy depresszióban szenvedő megélheti fájdalmasan a másik egészséges határozottságát, és tévesen nárcisztikusnak, nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőnek bélyegezheti meg.
A határozottság, a saját jó szándékok, célok tudatos megvalósítása, a fejlett énerő nem nárcizmus.
Fájdalmas megélni a másik jóllétét, határozottságát, és ez tévesen a másik megbélyegzéséhez vezet. Sokszor pont a megbélyegző oldalán van jelen egy patológiás, túlzott irigység, ami viszont inkább nárcisztikus vonás. Tehát a pszichiátriai diagnózisok világában könnyű eltévedni, felületes alkalmazásuk károkat okozhat, ez különösen sokszor fordul elő a nárcisztikus személyiségzavarnál.
A nárcisztikus személyiségzavart jellemző önimádat, önközpontúság szélsőséges sérülékenységgel, törékenységgel, én gyengeséggel társul. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek minden kapcsolati nehézségüket, hibás viselkedésüket súlyosan megélik. Nem tudnak egyenrangú kapcsolatokat létesíteni, mert nem volt részük benne gyermekkorukban, vagy genetikusan nem képesek rá. Hol alárendelődnek, hol pedig dominálni próbálják kapcsolataikat. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők manipulatívak, többnyire nem tudnak hitelesen jelen lenni kapcsolataikban, és ezt nagyon meg is szenvedik.
