A kényszerbetegség által okozott szenvedésekről, a kényszer-mechanizmusok lelkileg gyötrő vonatkozásairól
A kényszer-betegségben különösen szenvedést okoz, hogy az egyén akarata elleni cselekedetekre kényszeríti őt, tehát olyan dolgot kell tennie, amiről tudja, hogy felesleges, hogy a környezetét idegesíti, őt rossz színben tünteti fel.
A kényszergondolatok során pedig olyant kell gondolnia, ami távol áll tőle, amit soha nem tenne meg, ezek az én-idegen gondolatok, amiknek a jelentkezése hatalmas szorongással tölti el a klienst, és tehetetlenül áll velük szemben. Többnyire elhiszi, hogy ezek az ő gondolatai, és megadja magát, elhiszi azt is szinte, hogy ezek szerint meg is tenné, lehet hogy képes lenne bántalmazni a családtagjait, szeretteit. A kényszer-gondolatok rombolják a kliens én-képét, szélsőségesen elbizonytalanítják, átveszik az irányítást, szorongással töltik el. A pszichoterápia egyik fontos feladata az egyén egészséges énjének a megszólítása, fontos kiemelni, hogy jó családanya, lelkiismeretesen dolgozik, jó feleség, hogy milyen értékei vannak, mert a kényszergondolatok pont ezeket az értékeket rombolják le. Az állandó félelem, hogy kárt okoz fiának, férjének, a szorongás, ami a munkát is megnehezíti, sokszorosan nehezebbé teszik a helytállást, az élet szenvedéssé válik.
Ezért fontos, hogy a kliens megerősödjön, elhiggye, hogy értékes, legyenek örömei az életben. A pszichoterápia ebben is segítséget nyújt, a pszichoterapeuta értékelése, feltétel nélküli elfogadása segít visszanyerni a kliens önértékelését, egyensúlyát. A pszichoterápia növeli az én-erőt, a megküzdést.
