A kényszerbetegség pszichoterápiája
A kényszerbeteg páciens tökéletesen tisztában van cselekedetei vagy gondolatai értelmetlenségével. Nem kapcsolódik hozzá élvezet, sem öröm, sem érdemben feszültségcsökkenés. Nincsen szubjektív haszna, a páciens nem él meg kísérő örömérzést. Sőt inkább kifárasztja, kínélményt okoz a számára a kényszeres aktivitás. Mégsem tudja meg nem tenni, sürgető belső késztetést él át arra, hogy megtegye. A szorongás, akár pánikszerű rohamok formájában is, akár heves dühkitörések alakjában akkor jelentkezik, ha nem teszi meg. A félelem a „nem megtevéstől” van, és nem a megtevéstől. Ez elkülöníti a fóbiától, ahol a félelem a megtevéstől van.
A kényszerbetegség, hasonlóan a többi lelki-betegséghez, kínzó, nagy lelki szenvedést okozó, fondorlatos mechanizmusokkal támad az emberre. Csapdába szorítja, és ebben a csapdában egyre mélyebbre lehet kerülni, tartósan benn lehet maradni. Sajnos a lelki betegségek spiráljában könnyebb egyre mélyebbre kerülni, engedve a lelki-betegség dinamikájának, mint kifelé igyekezni.
Ahhoz, hogy egy lelki-betegségből, – így a kényszerbetegségből is – ki lehessen emelkedni, tartósan haladni lehessen a gyógyulás útján, valahonnan energiát kell nyerni.
A pszichoterápia, minden lelkibetegség pszichoterápiája, így a kényszerbetegség pszichoterápiája többek között ezt az energiát hivatott megadni. Nagyon fontos, hogy az erejét, reményét vesztett kényszerbeteg megtanuljon bízni a gyógyulásban. Ehhez fontos a pszichoterapeuta hite. Fontos, hogy a pszichoterapeuta higgyen a kényszerbeteg gyógyulásában. A pszichoterapeuta hitének valósnak, hitelesnek kell lenni, nemcsak felszínes támogatásnak, hanem mély hitnek. A pszichoterápia során a kliens átéli a pszichoterapeuta hitét, táplálkozik belőle, ereje lesz elindulni a gyógyulás útján. Olyan változtatásokat tesz, melyek előre vivőek, erőforrásokat talál magában. A pszichoterápia során a pszichoterapeuta hitének tehát hitelesnek kell lenni, tapasztalatokon, tényeken kell nyugodni, mert ezt a kliens megérzi. Ilyenkor érzi a kliens, mintha húznák, mintha egy láthatatlan erő húzná előre, kifelé a betegségből. A pszichoterápiában nagyon fontos tehát a kliens és a pszichoterapeuta kapcsolata.
