Meditációs élményfeldolgozás

Kezdetben a meditáció nagyon elvont, megfoghatatlan, idegen volt, aztán ahogy egyre újabb élményekkel lettem gazdagabb, és ezek csak belőlem származhattak, életemet, gondolkodásomat megváltoztatta. Láttam, milyen sokat nyújt, mennyivel szegényebb lennék nélküle. Most már naponta egy órát is elvesz egy meditáció. Leírom, elgondolkodok rajta, ennek kapcsán sok mindent másképp látok, az életet, életem célját.

A gyakorlás során az okozott nehézséget, hogy kisfiam nevelésénél egy éves koráig csak este volt segítségem, és nagyon rossz alvó volt. Ennek ellenére gyakoroltam, este, mikor lefeküdt, illetve mikor férjem altatta. Az élmények kezdetben nem voltak színesek, érdekesek, csak mikor már Bálint nagyobb volt (fél éves), és tovább tudtam maradni az órákon, hallottam a többiek képeit. Akkor én is tovább maradtam a képben, s mindent leírtam, egyre szebb, színesebb képek érkeztek. Természetesen érkeztek olyan képek is, melyek nyomasztóak voltak, de ezek is tanulságosak voltak.

A gyakorlás során nagyon sok szép kép jött, amik pedig belőlem származnak, énképem javult, kiegyensúlyozottabb lettem, eddig nem ismert saját értékeimre is fény derült, önbizalmam nőtt. Úgy érzem, csoporttársaimmal is javult a kapcsolatom, egyre jobban éreztem magamat a csoportban, és ezzel párhuzamosan más csoportokban is. Mások hibáit is jobban látom, önbizalmam nőtt, elkezdtem itthon a magánrendelést. Már nem lehet egy kanál vízben megfojtani. Az engem körülvevő emberekhez egyenrangúként viszonyulok, figyelem a visszajelzéseket.

A „Ki vagyok apám szemében / testvérem szemében / anyám szemében” témák érdekes felismerésekhez vezettek. Fontos volt számomra a „Nem kell a házat lebontani, elég egy kis ablak, és a fény bejut”. Itt is az a láncreakció jelent meg, ahogy a házba bejutó kis fénysugár birtokba veszi a házat, és körülötte a bolygót is, megterem az élet.

Rájöttem, hogy az adás nem vesz el belőlem, hanem, általa több leszek, s a kis fények, amiket gyújtok, nagy fényekké válnak, és általuk én is több leszek. Adni eddig is adtam, de ezt ilyen világosan nem tudtam. Rájöttem, hogy sokkal több van bennünk, mint azt elképzelnénk, és ezt a meditáció hozza a felszínre. Ezt a világot meg kell ismerni, mert ebben van az igazi gazdagság, az igazi kincs.

Számomra nagyon hasznos volt a meditáció – kiegyensúlyozottabb lettem, önképem javult, elindultam egy jó, helyes úton. Ezután is mindennap meditálok, az új képek olyan élményt adnak, mely sokáig velem marad, felüdít, erőt ad. Ilyen eredményes sajátélmény tapasztalat után mindenkinek javasolnám ezt a módszert, pszichoterápiában szeretném alkalmazni.

Úgy gondolom az egyik legfontosabb feladat, ami ránk vár az életben, hogy megismerjük önmagunkat, értékeinket, hibáinkat, elfogadjuk magunkat. Nekem ebben nagyon nagy segítséget nyújtott a meditáció.

Machó Adrienn
Budapest, 2006. 09. 16

A bejegyzés kategóriája: pszichológus
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.