Akkor erősödtek a pánikrohamai, mikor még a Media Markt céggel Máltára utaztak. A repülőn majd a hajón lett rosszul.
Moziban, tömegben, piacon szokott rosszul lenni, kiszáll lábaiból az erő, ekkor szoktak jelentkezni pánikrohamai.
Elmondja, hogy azért jött el, hogy megbeszélje valakivel a problémáját. Gyógyszert nem akar szedni, a vérnyomás csökkentő szerek váltása is elég feszültséget okozott neki, mellékhatásoktól, vérnyomáskiugrásoktól félt. Az antidepresszánstól is fél. (Már megint a gyógyszer! Valószínűleg, ha elolvasná a mellékhatásokat, akkor nem venné be.) Kérdésemre elmondja, hogy nincs öngyilkossági szándéka, gyerekei miatt nem tenne ilyent. Pszichoterápiát sem igényel. (Úgy tűnik, valóban nem lát kiutat, most is egyedül van.) Mondom neki, nem hiszem, hogy ebből a helyzetből egyedül ki tud jönni. Azt feleli, még gondolkozik.
Gyermekkor, korai kapcsolatok
Szüleivel kapcsolatban egy gyerekkori emlék jut eszébe. Mikor 6-7 éves korában kiesett a hintából, felsértette az arcát, nagyon vérzett. Ment anyjához vigasztalásért, de csak dorgálást kapott. Ez volt az első eset, melyre emlékszik, hogy szülői segítségre számított, és nem kapta meg. (Anyai érzések ébrednek bennem, megsajnálom.)
Elmondja, hogy anyjával, nagyszüleivel lakott vidéken. Sokat volt egyedül, apját ritkán látta. Apja 8 éves koráig Pesten dolgozott, hetente egyszer jött el hozzájuk.
Sose volt felhőtlen szülei kapcsolata, sokat veszekedtek. Tudta, hogy nem mindig számíthat rájuk. Apja rendőr, anyja TB-ügyintéző volt.
Mikor megszerezte a jogosítványt, vett egy autót apja barátjától. Az autót egy baleset során összetörte, ezután megjavították, és eladták annak, akitől vették. De a pénzt, amit szülei kaptak érte, elfelejtették odaadni neki.
Mikor készült nősülni, hallotta, hogy a MATÁV-nál érdemes részvényt venni. A megvásárolt részvények felét anyja nevére vette, anyja ezeket eladta. A pénzt soha nem adta oda nekik, akkor sem mikor később pénzhez jutott. Pedig lakást akartak vásárolni menyasszonyával, ekkor már ki volt tűzve az esküvő. (Mintha otthon akarták volna tartani, ill. gátolták volna az önálló élet elkezdésében. Mintha ekkor is egyedül maradt volna.) Már azt is egyedül kellett eldöntenie, hogy melyik iskolába megy 14 évesen.
Terápiás célként azt jelöli meg, hogy megszűnjön a szorongás attól, hogy felmegy a vérnyomás, és rosszul lesz.
A terápiás kapcsolat jellegzetességei az első interjúban
Sajnáltam, segíteni akartam neki. Éreztem, hogy ebből a betegségből egyedül nem tud kijönni, de nem voltam egészen biztos abban, hogy tudok segíteni. Ugyanakkor meglepődtem, hogy ebben a helyzetben nem fogad el segítséget, csak beszélgetni jött. Elővételezi, hogy itt is elutasítják. Vajon itt kap-e valamit, fél a csalódástól. Vajon elfogadják-e?
Úgy érzem, hogy ahogy velem nem, mással sem voltak őszinte kapcsolatai, feleségével se igen beszélgetett. Úgy tűnt, számára az a természetes, ha nem közeledik a másikhoz. Felém is egy fal zárta le, mint valószínűleg felesége felé is.
Mikor állásának elvesztéséről beszélt, megsajnáltam, átéreztem, hogy minden elveszett.
Fokozottnak tűnt a magas vérnyomásra kapott gyógyszerektől és a katonaságtól való szorongás.
