Mikor kitudódott az ő barátja, férje állandóan nyomozott utána, követte, lehallgatta. A kocsiba lehallgató berendezést szerelt fel. (Ilyent csak a krimikben hallok!) Most a nő is visszaadja, kutat, nyomoz a férje után – marakodnak. (Hogy lehet ezt bírni?)
Bevallja, hogy már 3x megütötte a férjét. Legutoljára a fejét ütötte, olyan erővel, hogy eltört a kézközépcsontja. (Mit érezhetett a férfi? Hány férfivel lehet ezt megcsinálni?)
Nem lát megoldást, a házat nem tudják elcserélni, a haszonélvezet a nagyanyjáé, a nővérével együtt lakják, az udvart nem lehet elfelezni. Ha eladnák, anyagilag sem bírná a férjét kifizetni, a gyerekeket pedig nem hagyná a férjének. (Olyannak tűnik, mint egy fúria-nem így indulhatott az életnek. Úgy tűnik, maga is szenved ettől az állapottól. Őszinte: maga a pokol, amit elmond.)
Magánál hord 8 szem Xanaxot (ennyi van összesen), hogy valahol az utcán bevegye, és véget vessen ennek az egésznek. Öngyilkossági gondolatai vannak állandóan, de otthon nem meri bevenni a gyógyszert, nehogy ott találják meg a gyerekek.
4 napig nem is mosdott, ugyanaz a bugyi volt rajta. (Megsajnálom, valóban nagyon szenved.)
Ő, aki tarja magát valamire, erősnek tudja magát, és a főiskolán még most is ezt a látszatot kelti. A WC-re megy ki sírni, aztán összeszedi magát, és visszamegy.
Munkahelyéről beszél, ott sem érzi jól magát. Van egy közvetlen főnöke, és az állandóan piszkálja. Ő próbál 10-ig számolni, ha vele beszél, hogy minél kevesebbszer kerüljenek konfliktusba vele. (Először azt hittem, ott is olyan marakodás folyik, mint a férjével – de amit elmesél, annak alapján inkább higgadtnak, okosnak tűnik a viselkedése – ezek szerint csak otthon van marakodás, szegény férjével. Valamiért fontos neki, hogy legalább a munkahelyén kielégítse nárcisztikus igényeit, becsüljék, tiszteljék.)
A többiekkel jól megvan. (Mintha ezt úgy mondaná, hogy a maga körében, szintjén jól érzi magát.)
Most van egy barátnője a munkahelyén, aki észrevette, hogy mennyire nincs jól. Egyik nap meghívta egy cukrászdába, hogy beszélgessenek. Még senkinek sem beszélt eddig a problémáiról. Egyébként szeretik a munkahelyén, ő olyan „workalcoholic”, reggel fél hattól dolgozik délután négyig. Ilyen volt a barátja is. (Meglepődöm, hogy ennyit dolgozik. A munka, a továbbképzés is olyan búfelejtésnek tűnik, ami kiemeli reménytelen helyzetéből.)
Nem tudja rövidebb idő alatt elvégezni a munkát, mondja igazolásul. Javaslom, hogy járjon be reggel nyolcra – ahogy megszokták a reggel fél hatot, majd megszokják ezt is, amúgy is tanulmányi szerződése van, tehát számítanak rá. Próbálok mellé állni, de igazán nem tetszik neki.
Az egész élete borzasztó. Egy éve kezdte el az Egészségügyi Főiskolát, az kihúzta a depresszióból átmenetileg. Lelkes volt, sokat tanult, de most ismét visszasüllyedt. Egymás után mondja a latin szavakat, kollegának tekint, úgy tűnik többre tartja magát férjénél. (Kicsit félek is, hogy majd velem szinte szövetséget fog kötni a férjjel szemben. Ebbe nem megyek bele – határozom el.)
Félévkor jól vizsgázott, csak oxyológiából kapott 4-est, amiből még egy 3-as volt, a többi megbukott. Még azt a négyest is szégyellte. Ő mindenből a legjobbat akarja nyújtani. (Még most is csinosan volt öltözve, ahhoz képest, hogy előtte 4 napig fel sem kelt az ágyból, nem festette a haját, nem is szőrtelenített.) Az elmúlt napokban nem is evett rendesen, fogyott 5kg-t.
