Számos pszichoterápiás módszert ismerünk. A pszichoterápiás módszerekben közös, hogy minden estben a pszichoterapeutákra etikai szabályok vonatkoznak, amik számon kérhetőek.
Ez vonatkozik a terápia lelkiismeretes vezetésére, anyagi és erkölcsi vonatkozásban is. Mivel a pszichoterápia során alá-fölé rendelt kapcsolatról van szó, különösen fontos a szabályzás, és annak megtartása. A kliens a pszichoterápia során elkövetett hibákért nem szokott panaszt tenni, többnyire elviseli. Egy etikai kódex rögzíti a pszichoterápia során a pszichoterapeutától elvárt magatartást.
A pszichoterápiás óra „szent”, ami azt jelenti, hogy akkor a pszichoterapeutának el kell felejtenie minden problémáját, ki kell lépnie magából, és kizárólag a többnyire sokkal nehezebb helyzetben lévő, többet szenvedő kliensre kell figyeljen.
Ez egy erőteljes figyelem, csak nem egy amúgy itt vagyok, hanem ilyenkor a pszichoterapeutának minden igyekezetével a kliensre kell hangolódnia, kilépni önmagából, és belépni a kliens világába.
Ezt segíti a pszichoterápiás órák közötti szünet. Ilyenkor fontos, hogy a pszichoterapeuta pihenjen, ki tudjon kapcsolni, mert csak így tud majd ráhangolódni a következő kliensre.
Egymás után 3 pszichoterápiás alkalom levezethető véleményem szerint, úgy hogy a pszichoterapeuta teljes figyelmet tud adni. 3 pszichoterápiás óra után a pszichoterapeuta már elfárad, a 4. pszichoterápiás óra már nem teljes értékű, ilyenkor hosszabb szünetet kell tartani, fontos a regeneráció.